olajfa
olajfa: 10 m-nél magasabbra nem növő, nagyon szívós, örökzöld fa, amely a Földközi-tengernek csaknem minden partvidékén honos. Palesztinában, ahol a talaj nagyon kedvező az ~nak, csaknem mindenütt ültettek ~t (MTörv 28,40), leginkább a domboldalakon, különösen Sefelában (1Krón 27,28), Akkó vidékén (Ter 49,20; MTörv 33,24: Áser földjén) és Jeruzsálem környékén (vö. Olajfák hegye, Getszemáni). Törzse szürkés, a fűzfáéhoz hasonló alakú levelei felül zöldek, mattok, alul fehéresek, és a nyári hőségben könnyen összepöndörödnek, ezért az ~ kevés árnyékot ad. Virágzása Palesztinában május közepére esik; kis fehér virágaiból egy v. két ® olajbogyó fejlődik. A fa gyökérhajtásokat fejleszt. Róm 11,17–24: képes értelemben Pál az Egyházba beépülés folyamatának leírásához használja fel az ~t, de a leírás nem „botanikai” szempontokhoz igazodik. Az ~ meglehetősen kemény faanyagát sokra értékelik.
