pogányok
pogányok: A zsidók és a keresztények bizonyos kifejezésekkel jelölik a nem monoteista vallások követőit. Ezek a kifejezések a „választott nép”-nek más népekkel való szembeállításán alapszanak. Ahogy ezt a héb. és gör. nyelvhasználat tanúsítja, ebben a népi, társadalmi és nemzeti különbségek nem játszanak szerepet, s ez egyre fokozódó vallási öntudatra vall. – I. Az ÓSz-ben a ’nép’ fogalom kifejezésére főleg az am (kb. 1800-szor) és a goj (kb. 550-szer) szolgál; hozzájuk képest a kb. csak 30-szor előforduló leóm szó alárendelt szerepű. Az am és a goj jelentésük szempontjából világosan elkülönülnek egymástól; ez is, az is egyaránt utalhat mind Izr.-re, mind más népekre (= idegenek). – 1. Az am jelölte fogalom megértéséhez a szó alapjelentéséből kell kiindulni: ’férfi rokon’. Ezzel összekapcsolódott a vérségi köteléknek, a vérrokonságnak és a gondolkodni tudó és ítélőképességgel bíró egyénnek a képzete. Az am fizikai tény, a tagjaiban létezik, az embert eredeti, személyes kapcsolat köti hozzá (az am gyakran része személynévnek, a goj soha; az előbbi százszor szerepel birtokos személyraggal, az utóbbi csak egészen ritkán). Az am népet, törzset, szövetséget jelöl, a népnek valamely egységére utal (Ter 34,22); ezért hangzik a pátriárkáknak adott ígéret így kehal ammim (pl. 28,3). Mint Jahve népe Izr. a többi népet nem nevezhette amnak, ezért inkább loamnak mondta (MTörv 32,21); de egyszerűen mint nép, Izr. ugyanúgy am, ahogy az idegen népeket is ammimnak mondja, ha isteneiknek alárendelve szemléli őket (Szám 21,29). Ez negatív értelemben is megfigyelhető: amikor elvetésükről beszél, Jahve gojnak nevezi népét, Izr.-t (pl. Bír 2,20; vö. Oz 1,9: lo ammi). – 2. A goj sokkal elvontabb, mint az am. A gojjal elválaszthatatlanul összefonódik a terület (territórium), az uralom és a külfölddel való kapcsolat. Ilyen értelemben Izr. főleg akkor került szembe a fogalommal, ill. a többi népekkel, ha pogány népek uralma alá került (Ez 35,10), de ha Izr. volt a hódító, akkor magát is gojnak nevezte (pl. Józs 10,13). Azt a saját értéket, amelyet a szó Izr. számára jelentett, Iz 26,2.15 egyértelműen tanúsítja. A goj fogalmához hozzátartozik a királyság; amikor Izr. királyságra vágyik, akkor egy goj szintjét akarja elérni (1Sám 8,19 kk.). Mindegy, hogy Izr.-ről v. más, idegen népekről van-e szó, a ~ és a királyság együtt két egymást kiegészítő (komplementáris) fogalomként jelenik meg (1Kir 18,10; Iz 13,4 stb.). Már a hazájából való kiköltözésre vonatkozó, Ábrahámnak szóló felszólításban ott szerepel a goj szó (Ter 12,2; 18,17; 46,4: Jákob; MTörv 26,5; Szám 14,12: Mózes). A goj szóval az ősatyák, akik egy-egy am élén álltak (Kiv 1,9: a nép már „népes” volt), ígéretet kaptak valamire, ami túlmutatott az amon: biztonságra és nemzeti egységre egy erre alkalmas országban. – Mind az am, mind a goj jelentése módosult, utalhatott emberekre, népre a szó legtágabb értelmében, sőt jelölhette állatok egy bizonyos csoportját is. A hanyatlás idején mindkét szó jelentése szűkült, míg végül a nem bibliai zsidó nyelvben szakkifejezéssé vált és azt jelölte, aki ellentéte volt az igazi zsidónak: a goj (a. m. ’pogány’, az am haarec ’a vallásilag műveletlen laikus’; ® nép). – 3. A LXX eltért az am és a goj szavak eredeti jelentésétől; ott, ahol Izr.-ről van szó, általában a laosz szóval él (a héb. goj szerepében is), a többi népre viszont az ethné szót alkalmazza, ezek a ~. – II. Az ÚSz kevés kivétellel átvette a LXX szóhasználatát. Az ethné a népeket = a ~at jelenti (1Kor 5,1; 1Tesz 4,5), a laosz Izr.-t (Mt 4,15; 26,47; Lk 2,32; ApCsel 4,25; 26,17.23: a nép és a népek = a zsidók és a ~; értsd: a gör.-ök). Az ethné még akkor is használatos, amikor a kereszténységet már hirdették és az első keresztény közösségek megalakultak (Mt 20,19 és passim; ApCsel 14,16; 1Kor 5,1; 12,2; 1Tesz 4,5). Ugyanakkor azonban a laosz kifejezés a keresztényekre is átment, mert az igazi, a lelki Izr.-nek tekintették őket (ApCsel 15,14; 18,11). Így a ~ kifejezés itt is vallás-erkölcsi tartalmú, és minden olyan népre vonatkozik, amely nem részesült a kinyilatkoztatásban (21,21; 26,17; Róm 3,29; 9,24; 15,10), tehát a gör.-ül beszélőkre is (10,12; 1Kor 10,32; 12,13; Gal 3,28). Csak a kereszténység utáni zsidóság nevezte a monoteista vallások követőit, tehát a keresztényeket és a mohamedánokat is gojimnak. Lat. fordításban a gör. ethnének eredetileg a gentes felelt meg, de később, amikor a régi vallások hívei a kereszténység térhódításával jónak látták a sík vidékre (pagus) visszahúzódni, a gentest felváltotta a pagani (~) kifejezés.
