sorsvetés
sorsvetés: I. Az ÓSz-ben mindenekelőtt a zsákmány (pl. Náh 3,10) v. a halott ruhadarabjai (Zsolt 22,19) elosztásának volt a módja, de ~sel osztották fel Izr. törzsei egymás közt az Ígéret földjét is (pl. Szám 26,55), így választották ki a bűnbakot (Lev 16,8–10), így állapították meg valakinek a bűnösségét (1Sám 14,41 kk.; Jón 1,7; ® jóslat). Tágabb értelemben ’sors’, a héb.-ben az is, ami valakinek osztályrészül jutott (ha nem is sorsolás útján), pl. a föld, a levitáknak Jahve v. a Jahvénak bemutatott áldozat (pl. MTörv 10,9: a magyar fordításban örökség) v. az, amit Jahve ad, juttat valakinek v. a népnek (Iz 34,17), a messiási országot is beleértve (vö. Dán 12,13). A LXX-ban a gör. klérosz a héb. nahalah ’örökség’ jelentését is átvette (® örökösödési jog). – II. Az ÚSz-ben a gör. klérosz szó ugyanolyan értelmű, mint az ÓSz-ben. Jézus ruháján osztozkodva a katonák is sorsot vetettek (Mk 15,24); ~sel választották be az ap.-ok közé Mátyást is (ApCsel 1,26; vö. 1Pét 5,3). Lehet az is, ami valakinek – megint nem föltétlenül ~sel – részül jutott v. részül fog jutni (ApCsel 1,17; 26,18; Kol 1,12). Végül: az ÚSz-ben is találkozunk a fordulattal; amikor Simon pénzen akarta megvásárolni a Lélek átadásának módját (® kézföltétel), Péter ap. így utasította vissza: „Semmi részed benne és semmi közöd hozzá” (ApCsel 8,21).
