száj
száj: A Bibliában a ~nak mindenekelőtt a beszédben betöltött szerepe domborodik ki. A ~at megnyitni a. m. ’elkezdeni beszélni’ (Szám 22,28; Ez 21,27); aki a kezét a ~ára teszi, az hallgat, ill. elhallgat (Bír 18,19; Mik 7,16; Jób 21,5); aki más helyett, más nevében beszél, az az illetőnek a ~a (Kiv 4,16; Jer 15,19). A héb. eredetiben valakivel ’szájról szájra’ beszélni a. m. közvetlenül, vele szemtől szembe állva (Szám 12,8; vö. Jer 32,4); aki a héb. eredetiben ’egy szájon van’ valakivel, az egyetértésben van vele, megegyezik a véleményük (vö. Jón 9,2; 1Kir 22,13). Így a ~ lehet ’szó, nyilatkozat’ értelmű is (pl. MTörv 17,6; Szám 35,30). – Másfelől a ~ evésre szolgál; aki v. ami megnyitja v. kitátja a száját (Ter 4,11; Zsolt 22,14), az el akar valakit v. valamit nyelni; ezzel függ össze a héb.-ben a ’kard szája’ kifejezés (vö. pl. Ter 34,26; Józs 10,28), ill. az, hogy a kard az ellenség húsát ’eszi, marcangolja’ (MTörv 32,42: Kardom hússal lakatom jól; 2Sám 2,26: itt a magyar fordításban a kaszabol ige felel meg a héb. ’eszik, marcangol’ igének). A ~ lehet ’tele ~’ v. ’falat, harapás’ jelentésű is, ebből következően egyszerűen ’rész’ értelmet is hordozhat (MTörv 21,17; Zak 13,8). – A képes beszédben lehet pl. a város kapuja (Péld 8,3) v. nyílása barlangnak (Józs 10,18), kútnak (Ter 29,2). Iz 30,28: Jahve a tévelygés zabláját veti a nemzetek ~ába. Az Isten ~ából jön kifejezéssel kapcsolatban H. Brunner egyiptomi párhuzamra hivatkozik. ® ajak.
