száműzetés
száműzetés, fogság: A legyőzött népeket az asszírok és a babilóniaiak részben v. egészben gyakran elhurcolták. Ez az általános régi K-i szokás elsősorban a legyőzöttek népi erejének gyöngítését célozta, de lehetséges, hogy saját lakatlan területeik benépesítésére is törekedtek. Tört.-ileg I. Tiglat-Pilleszer (ur. Kr. e. 1115–1076) korától mutatható ki elhurcolás, III. Tiglat-Pilleszer idejéből (ur. Kr. e. 745–726) egyre gyakrabban említenek az asszír feliratok elhurcolást. Izr.-t többször is sújtotta a ~; tört.-ében határt is jelöl a fogság (a fogság előtti, a fogság utáni idő). – Izr. királyának, Pekachnak III. Tiglat-Pilleszertől elszenvedett veresége után Kr. e. 734: az elfoglalt izr.-i városok lakóit Asszíriába hurcolták (2Kir 15,29; vö. 1Krón 5,6; 5,26). Nem lehet tudni, mi lett a sorsuk. Tóbiás tört.-e ehhez a ~hez kapcsolódik. – Az Izr. királya, Hósea és Asszíria királya, V. Szalmanasszár közt lefolyt csata és Szamaria fővárosának elfoglalása után Izr.-ből sokakat elhurcoltak és Halachban, valamint a Hábor mellé, Gozánban és Média városaiban telepítették le őket (2Kir 17,6; 18,11; 1Krón 5,6–26; Tób 1,2; 3,7; 5,8). A asszír évkv.-ek szerint az elhurcoltak száma 27 290 fő volt. Ezek további sorsáról nem tudunk; vsz. beolvadtak a környező népbe. Helyükre Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból való embereket telepítettek Szamariába (2Kir 17,24). – Kr. e. 716: és Kr. e. 701: az elhurcolás nem valószínű; Ezd 4,2 alapján feltehető, hogy Azarhaddon idején (Kr. e. 670 k.) az efraimitákat elhurcolták. – Hogy a 2Krón 36,6; Dán 1,1 alapján szintén számolhatunk-e egy elhurcolással Júdea királyának, Jojakimnak 3. évében, az kétséges; vsz. csak a királyt (átmenetileg) és az előkelő izr.-k fiait vitte magával Nebukadnezár; az ifjakat a királyi udvar számára képezték ki (1). – Kr. e. 597: Jeruzsálem elfoglalása után Nebukadnezár sok izr. elhurcolását elrendelte. Jojakim királyt, a királyi család tagjait, az udvari tisztségviselőket, a nemességet, a katonákat, a kovácsokat és a lakatosokat (fegyverkészítőket) vitték el, a papokat nem (2Kir 24,8–17). Az elhurcoltak számát nem lehet pontosan tudni (24,14: 10 000; 24,16: 7000). Sorsukról a 2Kir hallgat. Ez 3,15 alapján feltehető, hogy az elhurcoltak ® Tel-Abibba kerültek. Jeremiás levélben figyelmeztette őket, hogy Bábelben hosszabb időre kell berendezkedniük, s főleg a hamis próf.-któl óvta őket, akik arról jövendöltek, hogy ~ük hamarosan véget ér (Jer 29). – Kr. e. 586: Cidkija uralkodásának 11. évében Nebukadnezár újabb elhurcolást rendelt el: Izr. maradékát, akik a városokban még maradtak, valamint a hozzájuk átpártoltakat vitték el. Magát Cidkiják is elfogták, s fiait a szeme láttára megölték. Csak a jelentéktelen embereket engedték vissza, akiknek nem volt semmijük; ők kaptak a babilóniai főparancsnoktól földeket, szőlőket (2Kir 25,7.11 kk.; 2Krón 36,20; Jer 39,9 kk.; 52,15 kk.). A családtagjaikkal elhurcolt férfiak számát kb. 15 000-re becsülik. Ezd 2,59 alapján feltehető, hogy Tel-Melahban (helye ismeretlen), Tel-Harsában (helye ismeretlen), Kerubban (?), Addanban (?) és Immerben (?) telepedtek le. Egy levita kolónia Kaszifjában (helye ismeretlen) élt. Bár 1,4 szerint a Szud(?) folyó mentén is laktak elhurcoltak. – Az érintettek a ~t súlyos büntetésnek tekintették; elvesztették hazájukat, állásukat, vagyonukat, és Izr.-ben is uralkodó (1Sám 26,19) K-i felfogás szerint – a vallásukból is kiszakították őket (a vallás és a haza elválaszthatatlan volt egymástól). Az út Babilonig megalázó volt és fárasztó (Iz 45,14; Jer 40,1). A külső elnyomásnál nehezebben viselték a száműzöttek a honvágyat és a messze kerülést a szt. várostól, a Templomtól (Zsolt 137). Ha már beletörődtek sorsukba, a legtöbbjük helyzete elviselhetőbbé vált. Közbeeső helyzetben voltak a szabad babilóniaiak és a rabszolgák között. Félszabadokként joguk volt tulajdonhoz, de a szabad polgárok kiváltságai nem illették meg őket. Eleinte főfoglalkozásuk a földművelés és az állattenyésztés; később egy részük átköltözhetett a városokba és ipart űzhetett, kereskedhetett. Némelyek magas tisztségekbe jutottak és meggazdagodtak, amint az az I. Artaxerxész (ur. Kr. e. 464–424) és II. Dárius (ur. Kr. e. 424–404) idejéből fennmaradt szerződésekből kiviláglik. Amikor ® Cirusz kiadta ediktumát, amelynek értelmében a zsidók és a többi elhurcoltak hazatérhetnek és felépíthetik a jeruzsálemi templomot, sokan maradtak a ® diaszpórában. A főleg Júda törzséből való hazatértek száma több mint 50 000-re becsülhető. Helyzetüket illetően Dán, Tób és Bár adataival óvatosan kell bánni.
178. Száműzetés. Asszír ábrázolás
