szabadság
szabadság: A ~ fogalmába 3 dolog tartozik: a szabad emberek állapota (a szolgasággal szemben; ® rabszolga), az akarat erkölcsi ~a és az ev., mint „a ~ tökéletes törvénye” (Jak 1,25; 2,12). – 1. Jogi-politikai fogalomként a ~ a rabszolgasággal áll szemben. Az ÓSz-ben többször is szerepel a rabszolgák szabadon bocsátása (Kiv 21,2.26; Lev 19,20; 25,10; MTörv 15,12 kk.; 21,14; Jób 3,19; Sir 7,21; Iz 58,6; Jer 34,8.9.11; Ez 46,17), olykor arra való hivatkozással, hogy Egyiptomban Izr. is szolgaságban élt és Jahve kiszabadította szolgaságából (MTörv 15,15). Az egész Egyiptomból való kivonulást úgy értelmezték Izr. fiai, mint kiszabadulást az egyiptomiak hatalmából (Kiv 14,30; 18,10). 1Mak 14,26: Simon és fiai az egész nép politikai ~át biztosították. Egyébként már az ÓSz-ben is egyre inkább erkölcsi fogalommá válik a ~ (Jahve szerez szabadulást). – Az ÚSZ-ben a ~ első jelentése a farizeusok állásfoglalásában tükröződik: „…nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” (Jn 8,33). Pál azt a tanácsot adta a rabszolgáknak, hogy ne törekedjenek ~ra (1Kor 7,21), mert keresztény szempontból nem volt többé különbség a rabszolga és a szabad között (12,13; Gal 3,28; Ef 6,8; Kol 3,11). Másfelől a rabszolga és a szabad az ellentét révén az egyetemességre utal (Jel 6,15; 13,16; 19,18). Pál szembeállítja Ábrahám 2 fiát, a szabad asszony és a szolgáló fiát és erre építi a 2 szövetség allegóriáját (Gal 4,22 kk.). – 2. Az akarat ~a. Már az ÓSz-ben felteszik, hogy az ember szabad, vagyis felelős a tetteiért (Ter 4,7; 18,25; MTörv 30,15–20; Józs 24,15; Zsolt 18,21 kk.; 51,5 kk.; Sir 15,14–18; Ez 18,4.32; 33,11; Jo 2,12). Az ÚSZ-ben szó van szándékos megátalkodásról (Jn 5,40), amely a romlás rabjává tesz (2Pét 2,19). A bűn által az ember a bűn rabszolgájává válik (Róm 6,20; Jn 8,34), ami nem valamiféle erkölcsi fatalizmus, hanem a bűnt elkövető ember szabad döntésének, ill. tettének a következménye. – 3. Az ÚSZ-ben a ~ fogalma egy egészen új értelmet kap. A Krisztusban való ~ (Gal 2,4; 4,31) megváltást, szabadulást jelent a szolgaság lelkétől, amely ismét félelembe kerget (Róm 8,15), és amely az ósz-i vallásosságba oly sokszor belejátszott (Zsolt 34,12; Iz 33,22; vö. 1Sám 15,22). A keresztény értelemben vett ~ kibontakoztatja azt, ami csírájában már az ÓSz-ben is megvan (vö. Kiv 13,14; MTörv 7,8; 1Krón 17,21; Iz 45,21 kk.; 61,1). Vagyis háromféle értelemben jelent szabadulást: a) a bűntől (Róm 6,18–23; 8,2; Jn 8,31–36; Tit 2,14; vö. Tób 12,9; Mt 6,13); – b) a törv.-től, amely épp megkötéseivel csábít törvényszegésre (ApCsel 15,10; Róm 7,3 kk.; 8,2; Gal 2,4; 5,1.13); jóllehet a törv. Isten jóságának köszönhető (Róm 7,12; 13,9; Gal 5,14), de másfelől nézve nélküle nem volna bűn, a törv. a bűn megismerésének az alapja (Róm 7,7.13; 3,20), és „csak árnyéka az eljövendő javaknak, nem a valóság képe” (Zsid 10,1); – c) a haláltól, „a bűn zsoldjá”-tól, a bűn életétől (Róm 6,23; 7,9–11; 1Kor 15,56). Még a lélek nélküli természetnek is fel kell szabadulnia „a múlandóság szolgai állapotából” és el kell jutnia „az Isten fiainak dicsőséges szabadságára” (Róm 8,21; vö. 8,2; 5,17). Ezt a hármas megszabadítást a következők jellemzik: a) Krisztus viszi végbe (Jn 8,36; Gal 5,1; 3,13; 4,4 kk.; Róm 8,2 kk.), mégpedig a keresztségben (6); b) teljesen fel kell adni a tettekkel szerzett megigazulás elvét (10,3; Fil 3,9); c) minden embernek valóságos szabadulást jelent (Gal 5,13; 1Kor 7,22); Krisztus személyes felszólítása mint „igazság” itt áll minden keresztény ~ kezdeténél (Jn 8,31.34; 14,6; 16,13); Krisztus szava szerzi meg a keresztényeknek az istengyermekség lelkét (Róm 8,15; Gal 4,6; 1Jn 3,1); d) a keresztény életet a Lélek törv.-ei szerint rendezi (Róm 8,2). „Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr, ott a szabadság” (2Kor 3,17); e ~ révén a keresztény elszakad a világtól, a bűntől és a testtől (vö. Róm 8,9); e) paradox módon tetőpontja a szeretet önként vállalt szolgasága: a ~ révén az ember (6,19 kk.) szt. kötelékkel Istenhez kötődik, Isten szolgájává válik (1Pét 2,16), de egyszersmind mindenkinek szolgája lesz (1Kor 9,19; vö. 9,1.12; Mt 17,27) „a Szentlélekben és az őszinte szeretetben megmaradva” (2Kor 6,6).
