szabaoth
szabaoth (héb. ’seregek’): Gyakran összekapcsolódik – főleg a próf.-k írásaiban – a Jahve (Elohim) istennévvel (Seregek Ura). Izr. törzsei voltak az Úr serege (Kiv 7,4; 12,41; vö. 6,26; 12,17.51; Szám 1,3.52), azzal összhangban, hogy Jahvét hadúrnak képzelték el (vö. Kiv 15,3: „Az Úr nagy harcos”; Szám 24,14; 1Sám 17,45; Zsolt 24,8: „Az Úr, a harcban verhetetlen”); v. az égi lények jelentik a seregeket (angyalok v. csillagok; vö. Ter 2,1; Zsolt 103,21: „áldjátok az Urat, égi seregek”). V. Maag Kánaán hatalmuktól megfosztott mitikus természeti erőit keresi a seregekben, azután, hogy Jahve legyőzte őket. Minthogy a próf.-knál szembeötlően gyakori a kifejezés, feltehető, hogy a seregek egyetemes értelmű: az ég és a föld minden hatalmasságai és erői, amelyek engedelmességgel tartoznak Jahvénak.
