szem (testrész)
szem (testrész): A Biblia szerint a ~ az ember belső életének tükre. Ezért a Biblia gyakran különféle érzelmeket kapcsol a ~hez; így vágyakozást (Zsolt 69,4; Siral 4,17), reményt (Zsolt 25,15); alázatot (Jób 22,29: Vg), részvétet (Iz 13,18), kevélységet (2,11), arcátlanságot (Péld 30,17), keménységet (MTörv 15,9: „nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre”), tetszést (2Pét 2,14), irigységet (Mt 20,15; Mk 7,22). A kapzsi, irigy tekintettől K-en féltek, az volt a meggyőződésük, hogy aki ferde ~mel nézi őket, az gonosz; bajt, betegséget hoz rájuk (Sir 14,8 kk.); ez ellen ® amulettekkel próbáltak védekezni. A pupillát v. a ~golyót héb.-ül ~ ’leányá’-nak (Siral 2,18; Zsolt 17,8) v. ’uracská’-jának nevezték (MTörv 32,10; Péld 7,2; vö. Zsolt 17,8); a drága, értékes dolgot óvták mint ~ük fényét (= a ~golyót). Aki valakinek „a ~e” volt, az vezette az illetőt (Szám 10,31; Jób 29,15). A látnok olyan ember, akinek nyitva van a ~e (Szám 24,3.15: mélyreható tekintetű ember). Valakinek a ~ét megnyitni a. m. visszaadni a ~e világát, a látását (Mt 9,30; Jn 9,10.14; lelkileg: ApCsel 26,18), v. kiszabadítani a fogságból a sötétségből (Iz 42,7; vö. 61,6; Zsolt 146,7 kk.); akinek megnyílott a ~e, az felfogta az igazságot, eljutott valaminek az ismeretére (Lk 24,31). – Képes értelemben a ~ a lélekre (Gal 3,1; 1Jn 2,11), az ismeretre v. a belátásra utal (Ter 3,5.7; Lk 19,42; Ef 1,18), de érzékeltethet ’~’ jelentésű szót tartalmazó (állandósult) szókapcsolat szándékot (Mt 6,22 kk.) v. ítéletet (Ter 16,4; Zsolt 118,23) is; az jó, kedves v. rossz valakinek (Istennek is) a ~ében, ami tetszik neki v. tetszése ellenére van (Lev 10,19; MTörv 6,18; 1Sám 8,6; Bölcs 9,9.18 stb.); vö. a kegyelmet talál valaki Isten ~ében kifejezéssel (pl. Ter 19,19; 34,11; Kiv 33,12–17). A látás, ill. nézés, tekintés is lehet általánosabb v. képes értelmű: kifejezhet megértést, felfogást (Jer 33,24; Jn 1,51; 4,19; Jak 5,11), tanácskozást, gondolkodást (ApCsel 15,6), valakivel törődést (Ter 39,2; Iz 5,12; ennek ellentéte a szemet huny, elfordítja szemét, azaz: ’nem törődik vele’, Lev 20,4; Ez 22,26), kiválasztást (Ter 41,33; 2Kir 10,3). A felszólítás: ’nézz/nézzetek oda, nehogy…’ a. m. ’ügyelj/ügyeljetek, nehogy…’ (Mt 18,10; 1Tesz 5,15). A ~ és az orr, valamint a ® látás és a ® hallás együtt a megértést jelenti (Iz 6,10; 42,18 kk.; Mt 13,14 kk.; Mk 8,18 kk.). Különféle – főleg elvont – fogalmakat jelölő szavakkal együtt a látás héb. megfelelője valaminek a megtapasztalására, átélésére utal; ez lehet a jó v. a rossz (Jer 44,17; Zsolt 90,15); az élet (Jn 3,36), a halál (Zsolt 49), a romlás v. némelyek szerint a sír (16.10), a kard, az éhség (Jer 5,12), az álom (Préd 8,16), az Emberfiának egy napja (Lk 17,22); ugyanígy lehet látni az Isten hatalmát és dicsőségét (Zsolt 63,3), az Isten országát (Jn 3,3) is. Ha Isten lát valakit v. valamit, azt nem egyszerűen antropológiai értelemben kell vennünk (Ter 1,3.10), hanem a valakiről v. valamiről való gondoskodást, a vele való törődést is magában foglalja (pl. Iz 37,17; Zsolt 113,6; Sir 11,12; Iz 66,2; Zsolt 34,16; vö. 1Kir 9,3; az ellentéte: Iz 1,15). Hogy Isten/az Úr lát/megnéz valamit, az gyakran rettenetet keltő ítélet (Ter 6,5; 11,5; MTörv 32,19; Ám 5,22; kívánságként, ill. imában: Kiv 5,21; Zsolt 80,15; ® fül). Isten arcát látni (Kiv 34,23 kk.; MTörv 16,16; 1Sám 1,22; Iz 1,12; Zsolt 42,3, mindenütt javított olvasat szerint) a. m. ’szentélyében felkeresni és ott vele találkozni, imában, az istentiszteleten’. A ~ betegségére nézve: ® epe.
