test
test (gör. szóma, lat. corpus): I. A) Az ÓSz-ben. A héb.-ben nincs külön szó a ~ fogalmának jelölésére a basaron kívül, amely először is ’hús’, azaz ’izomszövet’ értelmet hordoz, de az egész ® emberre is vonatkozhat. Izr. fiai szerint a ~ (= hús) és a ® lélek nem egymással szemben, hanem 2 egyenértékű alkotóelemként egymás mellett áll; mindkettőnek érzelmeket, gondolatokat tulajdonítottak (Zsolt 16,9 kk.; 63,2; 84,3). Nem a ~, hanem az ember teremtéséről beszélnek. Csak a hellenista hatás alatt álló kv.-ekben került a ~ szembe az élet leheletével (Préd 12,7) v. a lélekkel (Bölcs 8,19 kk.; 9,15: „a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére”). – B) Az ÚSz-ben a szerzők megtartották az ósz-i szóhasználatot, így a ~ (gör. szóma) gyakran azonos a hússal. De másfelől a ~ szembekerül a lélekkel (Mt 10,28; 1Tesz 5,23), mint a halandó a halhatatlannal. Pál teol.-jában a ~ fontos szerepet tölt be; foglalata a sok nem azonos értékű tagnak, amelyet Isten alkotott (1Kor 12,12–24). Istennek kell a ~ben megdicsőülnie (6,20; Fil 1,20), az Istennek szentelt és Istenre irányuló emberi élet szervévé kell válnia (Róm 6,12 kk. 19; vö. 2Kor 5,10). A ~ annyira konkrét valósága az emberi életnek és oly szorosan összefügg az emberi személyiséggel, hogy Pálnál az emberi ~ és a személy egyenértékű fogalmak; sőt azt mondja: „testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma” (1Kor 6,19), továbbá „Isten temploma vagytok” és „az élő Isten temploma vagytok” (3,17; 2Kor 6,16); másfelől: „testetek Krisztus tagja” (6,15), s „tagjai vagyunk az ő testének” (Ef 5,30; vö. 1Kor 12,27). Így Krisztus megváltása, amelynek révén az ember kiszabadult a halál hatalmából, nem volna tökéletes, ha a ~re nem terjedne ki (Róm 8,18–23). A ~ megváltása a ® halottak feltámadásával valósul meg (8,11; 1Kor 6,14; 2Kor 4,14 stb.), amikor is a ~ a halandóságból, erőtlenségből és dicstelenségből erőben és dicsőségben feltámad a halhatatlanságra, és az érzéki ~, amelyet a lélek éltet, pneumatikus (azaz Lélektől áthatott és irányított) szellemi ~té alakul át (15,42.44). Minthogy Isten teremtette, a ~ eleve, önmagában véve nem rossz; de Pál mégis a bűn forrását és eszközét látja benne (Róm 6,12; 7,18.23.25; 8,13; 13,14; Ef 2,3), és ezért a ~ nála bűnös (Róm 6,6; vö. 8,3), halálra szánt (7,24), érzékies (Kol 2,11). Ugyanakkor Pál Isten emberré lett Fiának is ugyanolyan ~et tulajdonít, ugyanazzal a kifejezéssel élve (1,22). – Pál a szóma kifejezést gyakran Krisztus misztikus ~ére, az ® Egyházra, erre a természetfölötti élő szervezetre is vonatkoztatja, amelyet Krisztus és hívei alkotnak (Róm 12,5; 1Kor 10,17; 12,27; Ef 1,23; 2,16; 4,4.12.16; 5,23.30; Kol 1,18.24; 2,19; 3,15). – II. ® hús.
