tized
tized: a föld hozamának a szentélyt megillető része, a papok és leviták jövedelmeként (Ter 14,20; 28,22; 1Mak 3,49; Ám 4,4) v. azok a javak, amelyeket a királynak kellett beszolgáltatni (1Sám 8,15.17). A kultikus célú beszolgáltatás azon a gondolaton alapult, hogy a földön minden az Istené, ezért megilleti az első termés (® zsengeáldozat) és mindennek a legjava. Az, hogy mit és miből mennyit kellett beszolgáltatni, változott, ezért az adatok is eltérők. MTörv 12,6.11.17; 14,22 kk.; Tób 1,6; Jud 11,13: a föld és a gyümölcsfák termésének (gabona, must és olaj) ~ét a központi szentélynek kellett adni; de pénzzel is meg lehetett váltani (MTörv 14,22–27) v. minden 3. évben a lakóhelyen a helybeli leviták és szegények javára is föl lehetett ajánlani (14,28 kk.; 26,12–15: a felajánló ima; Tób 1,7). A farizeusok a legkisebb növények terméséből is szedtek ~et (Mt 23,23; vö. Lk 11,42; 18,12). A Lev 27,30–33 (vö. 2Krón 31,6) az állatokra is kiterjesztette a ~et, és pénzzel megváltás esetén 20 % ráadást írt elő. A Szám 18,20–32 a szérű (gabona) és a sajtó (bor, olaj) ~ét említi. Tób 1,6 kk. mintha háromféle ~et ismerne; ezeket együtt kellett beszolgáltatni. – A felajánlás és elosztás módját illetően is eltérnek az adatok. A Szám 18,21–24 szerint a ~ teljes egészében a levitákat illette meg; a leviták azonban kötelesek voltak a ~ük ~ét a papoknak adni (18,25–32). Neh 13,10; Mal 3,8: a ~del kapcsolatos kötelezettség nem teljesítésének felrovása. MTörv 12,19: emlékeztetés a ~ kötelezettségére. Az ÚSz kora háromféle ~et ismert: a jószág ~ét, a második ~et és a harmadik v. a szegényeket megillető ~et. A ~ekből származó jövedelemnek igen jelentősnek kellett lennie. Kezelését, amennyire lehetett, Jeruzsálemben összpontosították. Előfordult, hogy a ~et a főpap kisajátította (ZsidTört 20,8,8; 20,9,2). ® adó, ® templomadó.
