trón
trón: királyi szék. I. Különféle változatai 3 alapformára vezethetők vissza. 1. Legrégibb és legegyszerűbb típusa négyzet alakú (esetleg vékonyan kipárnázott) ülőlappal ellátott, négylábú, állványszerű szék, amelynek többnyire támlája is volt; lábait gyakran szarvasmarha v. oroszlán lábához hasonlóan képezték ki. Művészi kivitelben Asszíriából és Szíria É-i részéből maradt fenn ez a típus a Kr. e. 1. évezredből: a faragott és fenyőtoboz alakban végződő 4 lábat csigavonallal díszített harántlécek kötötték össze, és az ülőlap sarkainál elöl és hátul bikafej emelkedett ki. – 2. Hátlappal ellátott szék. Ilyenek az egyiptomi istenek és királyok ~jai: a ládaszerűen kiképezett ülőkének alacsony, egyenes háttámlája van. Ebből az alacsony támlából, amelyhez hasonló a régi mezopotámiai ábrázolásokon is látható, fejlődött ki a vállmagasságig érő támla; ez függőlegesen csatlakozott az ülőlaphoz v. egy kissé hátradőlt, v. mint Egyiptomban az újbirodalom korában, e 2 lehetőség kombinációjaként a hátradőlő támlát függőlegesen elhelyezett dúc tartotta. A támla felül egy kifelé hajló, vízszintes hengerben végződött. Olykor felcsapható ülőlappal, keresztlábakkal is készült ez a fajta ~szék. – 3. Csak abban különbözik a 2. típusú ~széktől, hogy karfája is volt, amelyet Egyiptomban az újbirodalom korában szárnyas védőszellemek v. állatok díszítettek. A szír-föníciai térségben ez a díszítőelem összeolvadt az állatlábszerűen kiképzett széklábakkal, és létrejöttek a szárnyas szfinxek, amelyek a ~széket tartották, ugyanakkor azonban oldalt le is határolták. – II. 1Kir 10,18–20: Salamon ~jának – ahogy ez a szövegben kifejezetten olvasható – támlája is, karfája is volt; a támla valójában kifelé hajló, vízszintes hengerben végződött, de a LXX ezt ’bikafej’-nek fordította, s a későbbi fordítások zömben ezen alapszanak. A ~szék fából készült, részben aranylemezek borították, és elefántcsonttal díszítették, vsz. legalábbis részben reliefszerűen (az elefántcsont ~ semmiképpen nem jelenthetett teljesen elefántcsontból készült ~t, ahogy az Ám 6,4 említette elefántcsont ágynál sem kell masszív elefántcsontra gondolnunk). Oldalt oroszlánok díszítették (vö. az újbirodalom korából fennmaradt egyiptomi ~székekkel). A ~ – egyiptomi példára – emelvényen állt, amelyre 6 lépcső vezetett fel; kétoldalt mindegyik mellett egy-egy oroszlán állt. – III. A) Az ÓSz-ben a ~ az uralkodó hatalmat jelképezte. Így Dávid ~ja Dávid családjának uralmát jelentette, amelyért maga Jahve kezeskedett (2Sám 3,10; 7,16; Zsolt 89,5.30.37; 132,11 kk.; Jer 13,13; 17,25; 22,30; 36,30). Isten királyságának gondolatával, amelyet Izr. fiai a kánaániaktól vettek át, Jahve ~jának képe is végérvényesen beleépült az ÓSz szimbolikájába (vö. Zsolt 47,9). Jahve ~ja – mennyei udvartartásától övezve (1Kir 22,19) – az égben (Zsolt 11,4; 103,19), ill. az ég boltozatán (Ez 1,26; 10,1) áll, sőt maga az ég a ~ja (Iz 66,1). Jeruzsálem is nevezhető Jahve ~jának (Jer 3,17; 14,21) – megtisztelő címként, amely minden bizonnyal a Templomra vezethető vissza, arra a helyre, ahol az isteni hatalom megjelenik a földön (Iz 6,1–4; Jer 17,12; Ez 43,7). E Templomba került ® láda viszont aligha nevezhető Isten ~jának; Istent a ~ hordozóinak tekinthető ® kerubok reprezentálják. De a ~ nemcsak uralkodói, hanem bírói hatalmat is jelképez, akár emberi, akár isteni királyról van is szó (Péld 20,8; Zsolt 9,8). Az a nyilván egyiptomi eredetű elgondolás, hogy a ~nak a jog és az igazságosság az alapja, ill. a támasza (89,15; 97,2; Péld 16,12; 20,28), azzal egyértelmű, hogy Isten, ill. a király kezeskedik a világ, ill. az ország rendjéért. Ez a jogi szempont különösen az apokaliptika képes nyelvében érvényesül: az eszkatologikus világítéletkor az ősöreg lobogó lángokból álló ~ra ül (Dán 7,9), az Emberfia pedig dicsősége ~ján foglal helyet (pl. Hénoch 45,3). – B) Az ÚSz csaknem mind átvette azokat az eszméket és motívumokat, amelyek a ~ jelképéhez kapcsolódnak, de új tartalommal töltötte meg őket. Újraeljövetelekor Jézus, az Emberfia dicsőséges ~jára ül, hogy ítélhessen Izr. 12 törzse és a népek fölött (Mt 19,28; 25,31 kk.). Lk 1,32: Dávid trónja a messiási királyság, amely a 2Sám 7,11–16 értelmében megilleti Dávid sarját, Jézust. Ezzel a Dávid trónjával azonos az ApCsel 2,30 említette Isten trónja. Ui. az Isten és a Bárány trónja (Jel 22,1.3; vö. 3,21; 7,17) is azt fejezi ki, hogy Jézus Krisztus egyenrangú Istennel, s hogy Isten és Jézus Krisztus egységben uralkodik. De a Zsid már új árnyalatot képvisel a ~ szimbolikájában: a kegyelem trónja (4,16) és a Fölség trónja (8,1) magának Istennek körülírására szolgál. Végül a Jel az Isten-ellenes hatalmak bemutatására is felhasználja a ~ szimbólumát (2,13; 13,2; 16,10). ® Jahve trónra lépésének ünnepe, ®trónusok. (Lásd a IV. színes képet.)
