Élám
Élám I. Ókori birodalom.
1. Neve, földrajzi fekvése
A népek nemzetségtáblázatában Élám, az élámiak ősatyja, Sém legidősebb fia volt (1Móz 10,22). Az élámiak ősrégi időktől a Tigrisen túl, Babilóniától K-re laktak. Országukat a sumérok Nimnek, az akkádok Elamtunak, ők rnaguk Haltamptnak nevezték. Országuk határa - ami sokszor változott - É-on Asszíria és Média. D-en a Perzsa-öböl, DK-en és K-en Perzsia volt. Hegyes vidéken feküdt, ami csak állattenyésztésre volt alkalmas, de voltak termékeny völgyei is. Két nagy folyója volt: NY-on a Khosspés (mai Kerha), K-en az Eulaiosz. A két folyó találkozásának a közelében, fontos kereskedelmi utak kereszteződésében volt fővárosuk, Susa, melyről Susianának is nevezték Élámot. Neves kultuszhely és királyi temetőváros volt Dur-Untasi, mai nevén Csoga Zanbil.
2. Története
Földrajzi helyzeténél fogva Élám uralta a Mezopotámiából az iráni fennsíkon át É-nak, és DK-re az Indiába irányuló kereskedelmi útvonalakat. Ez a kereskedelem nagy gazdagságot hozott az országnak, de állandó támadások célpontjává is tette, s gyakran leigázták őket. Kr. e. 2000 körül erőskezű uralkodóház került hatalomra Élámban. Megsemmisítette az Ur-i 3. dinasztiát, s ezzel véget vetett a sumér uralomnak a vidék felett. Két évszd.-on át (Kr. e. 19-18. szd.) főszerepet játszott Mezopotámia történetében. Ezt azonban Hammurabi uralkodása (Kr. e. 1728-1686), és a kassziták (Kr. e. 1500-1170) idején elveszítette. A Kr. e. 12. szd. elején egy kasszita származású dinasztia kiharcolta Élám függetlenségét; és feltámasztotta a régi dicsőséget. Babilónia É-i részét is meghódították, Sippar, Babilon, Nippur városokkal együtt. Győzelmeik elősegítették a kassziták babilóniai uralmának a hanyatlását. Élám királya fiát ültette Babilónia trónjára. Kr. e. 1000 körül a bevándorló indogermán népek foglalták el, majd a Kr. e. 8. szd. végén, 7. szd. elején az asszírok (II. Szargon, Szanhérib). Az asszír iga lerázása érdekében szövetkezett Babilóniával. Asszurbanipál Kr. e. 645-ben leverte őket, Susát lerombolta, lakosait elhurcolta. Sokat közülük Samáriába vittek (Ezsd 4,9k). De még a szd. vége előtt lerázta Asszíria igáját. A médekhez csatlakozva részt vett Babilon elfoglalásában (Ézs 21,2.9), Kr. e. 539-ben. A perzsa uralom idején Élám egyik tartománya, Susa pedig egyik fővárosa volt Perzsiának.
3. Kultúrája, vallása
Történetük feltárt legrégebbi korában is (Kr. e. 3. évezred) foglalkoztak a vadászat, állattenyésztés mellett földműveléssel. Kultúrájának legnagyobb vívmánya a saját írás megteremtése volt, ami képírásból fejlődött ki vonalírássá. Puzur Insusinak uralkodása idején ezt kezdte felváltani az ékírás, az élámi nyelvet pedig az akkád-sémi nyelv. Csak a Kr. e. 2. évezred közepétől kezdtek rendszeresen élámi nyelven írni ékírással. Virágzó költészete volt. A Kr. e. 1. évezred elején önálló akkád nyelvű irodalmat alkottak. A Kr. e. 12. szd.-ban sok értékes zsákmányt vittek Babilóniából Susába. Köztük Hammurabi híres törvényoszlopát, amit 1902-ben találtak meg. Vallása politeista volt. Legfőbb isteneik: Pinikir, Humban, Insusinak, Kirissa. Mítoszaik a termékenységi kultusszal és a halál utáni élettel voltak kapcsolatosak.
4. Élám a B-ban
Az 1Móz 14-ben elmondottakat csak a B-ból ismerjük. Többen a Kr. e. 18. szd.-ra datálják, amikor Élám nagyhatalom volt. A prófétai jövendölésekben hol Isten eszköze (Ézs 21,2kk), hol ítéletének tárgya (Jer 25,25; 49,34kk; Ez 32,24k). Ígéretet kap, hogy az utolsó időben Isten jóra fordítja sorsát (Jer 49,39). A korai diaszpóra idején jelentős zsidó közösségek voltak Élámban (Ézs 11,11; Eszt 2,5k). Susa volt Eszter történetének is a színtere. Pünkösdkor élámiak is hallgatták Jeruzsálemben az apostolokat (ApCsel 2,9).
II. B-i személyek:
1. Sém elsőszülött fia (1Móz 10,22).
2. Lévita, Meselemjáhú fia (1Móz 26,2k).
3. A benjámini Sásák fia (1Krón 8,24k).
4. Izráeli, akinek ezerkettőszázötvennégy leszármazottja tért haza a fogságból (Ezsd 2,7).
5. Egy másik Élám, akinek szintén ezerkettőszázötvennégy leszármazottja tért haza a fogságból (Ezsd 2,31).
6. Főember, aki aláírta a szövetségkötést Nehémiás korában (Neh 10,15).
7. Pap, aki ott volt Jeruzsálem falainak felszentelésénél (Neh 12,42).
NA
