Élet könyve
Élet könyve Az ókori K-en és a B-ban gyakran használt kép az életben maradás, ill. az örök élet elnyerése kifejezésére. A kép alkalmazása azzal az ókori gyakorlattal állhat összefüggésben, miszerint az ókori városok vezetői, vagy az uralkodók listát vezettek alattvalóikról, polgáraikról. A jó alattvalónak csak halála után, viszont a rossznak már életében törölték a nevét a listáról (Zsolt 87,6; Ézs 4,3; Ez 13,19). Gondolhatunk azonban a zsidóság körében szokásos nemzetségtáblázatokra is (1Móz 5,1; Ez 13,9; Neh 7,5; 12,22): amint ezek tartalmazzák a törzshöz tartozók nevét, úgy jegyzi fel Isten is övéinek nevét (vö. Zsolt 69,29; 87,6; 139,16).
Mózes kész arra, hogy kitöröltessék neve az Isten könyvéből, ha ezzel megmenti népét bűnének következményeitől (2Móz 32,32k; vö. Zsolt 69,29; Ez 18,4). Az Istenhez hűségesek életet, ill. örök életet nyernek (Zsolt 69,29; Dán 12,1; Fil 4,3; Jel 3,5). Az apostolok neve a mennyei polgárjogot nyertek listáján szerepel (Lk 10,20; vö. Zsid 12,23). Az örök élet csak azoké lehet, akik az élet könyvébe be vannak írva (Jel 17,8; 21,27). Akiknek neve nincs ebben a könyvben, azokat a tűz tavába vetik (Jel 20,15).
