Éli, éli, lamá szabaktáni
Éli, éli, lamá szabaktáni Jézus kereszten elhangzott szavainak egyike, ami Mt 27,46-ban van feljegyezve. A szöveg a Zsolt 22,2 MSZ h. szövegének: 'éli, 'éli lámáh cazabtáni g. betűkkel való átírása, bizonyos változtatással: Eli, Eli lema szabakhtani. A változtatás annyi, hogy a h. cazab ige helyett az arám söbak igét használja. Mindkét ige jelentése: »elhagyni«. Mt g. nyelvre is lefordítja Jézus kiáltását: Thee mou, thee mou, hinati me egkatelipesz. Jelentése magyarul: »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?«. (Vö. ELÓI, ELÓI LAMÁ SZABAKTÁNI - Mk 15,54).
Mt megjegyzi, hogy a fenti kérdést Jézus hangosan kiáltotta. Ezzel a haldokló lelki erejére és az imádság magas hőfokára (intenzitására) mutat rá. Mindez akkori időszámítás szerint 9 órakor történt, ami a mi du. 3 óránknak felel meg. Ez összefüggött az előtte támadt sötétséggel (Mt 27,45k), némely magyarázó ebben Ám 8,9 beteljesedését látja: »Naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal«. Maga a Zsolt 22-ből vett felkiáltás ismert imádság volt a bajba jutott igazak ajkán. - A h. »Éli« kiáltást össze lehetett téveszteni az ELIJÁ = Illés próféta névvel, ezért vélték többen, hogy Jézus Illés prófétát hívja segítségül, akinek nagy szerepe volt az akkori üdv-váradalmakban. Egy feltételezés szerint Jézus a kereszten nemcsak a Zsolt 22,2-t idézte, hanem végigimádkozta a zsoltár első 16 versét, esetleg a szombati imával (Jn 19,30) és az esti imával, amit a gyermekek is megtanultak (Lk 23,46).
BJ
