Énekek éneke
Énekek éneke A könyv címe a mi nyelvünkben is ismert fokozást jelent: a legszebb ének. A h. kánon az öt ünnepi tekercs soraiba vette fel, annak első tagjaként. A zsinagógai gyakorlat a 8. szd.-tól kezdve a páskaünnep nyolcadik napján olvastatta fel.
1. A könyv műfaja. Már a legrégebbi magyarázók között is vannak olyanok, akik szabályos drámának tekintik az Énekek-et. Megállapították az idők folyamán, hogy megvan benne mindaz, ami egy drámához szükséges: a párbeszédes forma, a helyszínváltozások, a régi drámák nélkülözhetetlen szereplője, a kórus (Jeruzsálem leányai) és maga a könyvből kiolvasható esemény is drámai jellegű. Általában úgy vélik, nem nyilvános előadásra szánt dráma, bár vannak olyan magyarázók is, akik az ÓSZ-i szent komédia reprezentánsának tartják.
Kisebb csoportja a magyarázóknak lírai érzelmeket kifejező idillnek tartja. A későbbi bukolikus g. költészet h. válfaját vélik felfedezni benne.
Másik kisebb csoport tankölteményt lát benne és az ÓSZ-i bölcsességirodalomhoz sorolja. Csak annyiban különbözik a többitől, hogy kifejezésmódja lírai.
A magyarázók legnagyobb része ma már annak tartja, aminek a címfelirata is mondja a könyvet: dal, ének. Némelyek szerint formájában és tartalmában egységesen megírt mű. A többség véleménye szerint különböző szerzőktől származó dalok füzére, vagy a nép ajkán élő menyegzői és szerelmi dalok gyűjteménye.
2. A könyv tartalma. Két évezred óta olvassák ki a könyvből a magyarázók - sok variációval - azt a történetet, hogy a falusi szépség bekerül Salamon király udvarába. A király nagy szerelemre lobban iránta. Kettőjük szerelméről, annak különböző kalandok utáni beteljesedéséről szól hát a könyv. - A másik változat: Salamon király csellel vagy erőszakkal háremébe vitette a falusi szépséget, s meg akarja nyerni magának. A lány azonban nem Salamont szereti, hanem visszavágyik a vidékre pásztor kedveséhez, ellenáll Salamon minden hízelkedésének és hódítási kísérletének. A király végül, belátva kudarcát, visszaengedi a lányt kedveséhez. - De kiolvasták már a könyvből Salamonnak és a fáraó leányának a menyegzőjét, melyet a pásztori élet képeivel leírva dicsőít a könyv.
A múlt szd.-ban figyeltek fel az Izráel környékén még mindig meglevő menyegzői szokásokra. Rájöttek, hogy a lakodalmi szokásoknak nagyon sok mozzanata emlékeztet az Énekek részleteire, s feltételezhető, hogy valahol a messze múltban egy gyökérből eredhettek. Megindult ez irányban a kutatás. Lassan megfogalmazódott, hogy az Énekek tartalma a vőlegény és menyasszony egymás iránti szerelme. Nincs benne folyamatos cselekmény. A könyv a menyasszony és vőlegény egymás utáni vágyakozásáról, a keresés és az elvesztés keserveiről, a megtalálás öröméről, a boldog együttlétről és a szeretet mindent legyőző hatalmáról szól. Salamon és Szulamit csak megtisztelő elnevezése az ifjú párnak.
3. A könyv értelmezése és magyarázása. A magyarázat történetét nézve szinte úgy tűnik egészen a 17. szd.-ig, mintha csak egyféle magyarázati lehetősége volna a könyvnek. Függetlenül attól, hogy milyen tartalmat véltek felfedezni a könyvben, nem a szó szerinti értelmet tartották fontosnak, hanem a szavak mögött mélyebb jelentést és üzenetet éreztek. Ez az allegorikus magyarázat a zsidó magyarázóknál Jahve és Izráel viszonyára értette a vőlegényről és a menyasszonyról mondottakat, egészen odáig, hogy voltak magyarázók, akik Izráel egész történetét benne látták a könyvben. A keresztyén allegorikus magyarázók számára a vőlegény Krisztust jelentette, s a menyasszony hol a lelki Izráelt, az egyház egészét, hol a hívő lelket. Ezek a magyarázók, mindmáig meggyőződéssel vallják, hogy minden vers vagy versrész a gondolatok és események egész tárháza. Az ÓSZ más helyeken is beszél a vőlegény és menyasszony képével Isten és népe viszonyáról. Az allegorikus magyarázók úgy vélik, hogy a könyvnek a kánonba való felvétele csak azért volt lehetséges, mert kezdettől fogva allegorikusan értelmezték.
Kezdettől fogva akadtak azonban - ha kevesen is - olyan magyarázók, akik a szó szerinti értelmet tartották a helyes értelmezési és magyarázási módnak. Azt vallották, hogy a férfi és a nő közötti igazi kapcsolat, a szerelem is Isten ajándéka, s a könyv ez ügyben akar isteni üzenetet közvetíteni. Még a 2. szd.-ban is kifogásolják a rabbik, hogy az Énekek egyes részeit borházakban, világi dalokként éneklik. Állítják e magyarázók, hogy a kánonba való felvételnek az is alapja lehetett, hogy ezeket az énekeket Salamon szerzeményének tartották. Mindenesetre a szó szerinti értelmet valló magyarázatokat mind a zsinagóga, mind az egyház elhallgattatta. Még a reformáció sem kedvezett kezdetben ennek az irányzatnak. Ennek ellenére a szd.-ok folyamán újra meg újra felbukkant, s aztán a reformáció után, de különösen a 18. szd.-tól kezdve erősen lábra kapott az a magyarázati irány, amelyik nem látott a könyvben semmi egyebet, mint komoly, vagy kevésbé komoly szerelmi vagy lakodalmi dalok gyűjteményét. Eme értelmezés és magyarázat szerint a könyvből kihangzó üzenet annyi, hogy a szerelem és a házasság is Isten uralma alá tartozik, beletartozik Isten teremtési rendjébe, és ezért nem szégyellni való, hanem Isten ajándékaként kell fogadni és élni vele. A könyv ehhez ad segítséget.
Van egy tipologikus magyarázati mód is, amely a két másik magyarázat hiányait szeretné kiküszöbölni. E magyarázat szerint mindenekelőtt a szó szerinti értelmet kell keresni a könyv egészében, de részleteiben is. Noha a szöveg sehol sem utal rá, mégsem csak annyi van a könyvben, amennyit a szó szerinti értelmezés ad, hanem ez képe és közvetítője egy magasabb igazságnak, mélyebb üzenetnek. Nem a szavak hordozzák magukban ezt az üzenetet, hanem a könyvben leírt, megénekelt helyzetek azok, amiken keresztül mind a szó szerinti, mind a mélyebb értelemben vett üzenet hangzik.
Ezek a magyarázási módok természetesen összefonódva és keveredve fordulnak elő legtöbbször. Szinte ahány magyarázó, annyiféle magyarázat.
4. A címfelirat arra látszik utalni, hogy a könyv szerzője Izráel híres királya, Salamon. Annyi biztos, hogy nem Salamon király az Énekek szerzője. A címfelirat sem állítja egyértelműen a salamoni szerzőséget. Lehet csupán utalás arra, hogy a könyv Salamon szellemében íródott, vagy lehet valami ajánlásféle, ill. a szerző ezzel akart tekintélyt biztosítani munkájának. A nyelvi elemzés kizárja már a salamoni szerzőséget, későbbi szavak, arameizmusok fordulnak elő a szövegben. Viszont sok apró adat meg arra utal, hogy a könyv egészében nem keletkezhetett a fogság után sem. Így szükségképpen kettős keletkezési időről kell beszélni. Az egyes dalok, amelyeket menyegzőkön, de egyéb alkalmakkor is évszázadok óta énekeltek, eredetüket illetően visszanyúlnak egészen a salamoni időkig. Ezeket a különálló dalokat egy rendező-redaktor állította össze a Kr. e. 3. szd. körül.
ZG
