Ézsau
Ézsau Izsák és Rebeka fia, Jákób ikertestvére. Izsák gyermekáldásért mondott imádsága, húszévi várakozás és Isten Rebekának adott kijelentése előzte meg az ikrek születését (1Móz 25,20-26). Isten a gyermeket váró anyának tudtul adta, hogy mind a két fia egy-egy népnek az ősatyja lesz. Köztük azonban nem a földi, emberi törvény érvényesül, hogy az erősebb uralja a gyengébbet, hanem éppen fordítva: a kisebb, a gyengébb szolgálatában áll majd az erősebb (1Móz 25,23).
Ézsau volt születésére nézve az első (1Móz 25,25), felnevelkedvén az erősebb, a bátor vadász (1Móz 25,27). Atyjának szívéhez ez az erős, férfias termetű vadász-fiú állt közelebb. Anyja szívében azonban megmaradt az isteni kijelentés. Nem a testi erő, nagyság és ügyesség kápráztatta el, hanem Isten ígérete alapján mert a gyenge mellé állni (1Móz 25,28).
Ézsau életmódjában az erő és a győzelem volt a domináns. Életszemlélete is eszerint alakult, értékrendje is ennek megfelelő volt. Kemény, erőre épülő életében jelentéktelen hely jutott majdan esedékes jogoknak, ígéreteknek. Elsőszülöttségi jogát kész eladni egy tál lencséért (1Móz 25,32-33). Később mégis keserű szívvel siratta, hogy az áldást testvére ravaszul, de megvásárolt joga szerint elvette előle (1Móz 27,38). Természetének megfelelően erőszakkal akart bosszút állni testvérén. Meg akarja gyilkolni (1Móz 27,41). Apja halála utánra tervezi a bosszút, de addigra elmenekül testvére előle a szülők tanácsa szerint Lábánhoz, anyja testvéréhez Háránba (1Móz 27,41; 28,5).
Ézsau 40 éves korában hettita lányokat vett feleségül, akik sok keserűséget okoztak Ézsau szüleinek (1Móz 26,34-35). Amikor tudomást szerez arról, hogy apja öccsét azzal küldte el, hogy a rokonságból vegyen feleséget magának, akkor ő is egy másik rokoni ágazatból újabb feleséget vesz. Elveszi Mahalatot, Ábrahámnak, nagyatyja fiának, Izmaelnek leányát (1Móz 28,29). Ézsau és utódai (1Móz 36; 1Krón 1,35-54) D-en a Széír hegyvidéken laktak. Az edómiak voltak utódai. Már születésénél volt olyan jel, ami lakóhelyével kapcsolatba hozható. Szőrös testtel született (1Móz 25,25), szőrös volta mindig ismertető jele is maradt (1Móz 27,11.23). A Széír név is szőröset jelent. Születésekor teste vöröses volt (1Móz 25,25). Ez kifejezésre jut a tőle származó nép nevében. Edóm vörösest jelent. Ez a név összefüggésben áll a Jákóbtól vett étel színével is (1Móz 25,30). Ez a történet mindig benne cseng az Edóm nevében. Utalhat még ez a név a Széír vidék vöröses földjére, ill. szikláira is.
20 esztendeig volt Ézsau haragja miatt Jákób idegenben (1Móz 31,38.41). Találkozásuk baljósnak ígérkezett. Ézsau 400 emberrel indul testvére elé (1Móz 32,7). Jákób lelkiismerete is nyugtalan. Buzgó imádsággal (1Móz 32,10-13), Isten előtti tusakodással (1Móz 32,23-33) és ajándékok előre küldésével (1Móz 32,14-22) készül a találkozásra. Ézsau azonban már nem haraggal ment erre a találkozásra. Így szeretetteljes, testvéri lett találkozásuk (1Móz 33,4). Megbékélten váltak el egymástól. Később együtt temették el atyjukat (1Móz 35,29). Isten Széír vidékét végérvényesen Ézsau utódainak adta (5Móz 2,4-5; Józs 24,4). Majd Dávid terjesztette ki uralmát Edómra is (2Sám 8,12-14; 1Krón 18,13). Edóm júdai fennhatóság alatt maradt Jórám király koráig (2Kir 8,20-22; 2Krón 21,8-10). Ezzel beteljesedett a Rebekának adott kijelentés és Bálám próféciája (4Móz 24,17-19). Edóm ellen több próféta is ítéletet hirdetett (Ám 1,11-12; Ézs 34,5-6; Ez 25,12-14; Jer 49,7-22; Abd; Mal 1,3-4). Különösen kemény az ítélet, miután Isten népe romlását (Kr. e. 587) kihasználva rátámadtak és kegyetlenkedtek vele.
Az ÚSZ-ben két tekintetben áll előttünk Ézsau negatív példaként. Az Isten kegyelmétől való elhajlástól Ézsaura hivatkozva óv a Zsid (12,15-17). A Róm-ban pedig arra figyelmeztet Pál Ézsau esetére utalva, hogy nem a testi leszármazás biztosítja az Isten áldását (9,10-13).
BöJ
