Ószövetségi idézetek az Újszövetségben
Ószövetségi idézetek az Újszövetségben Kb. 250 egyenes idézet és 1000 utalás van. A számok azért hozzávetőlegesek, mert a határt nem lehet egészen pontosan meghúzni a két csoport között, és nem lehet pontosan meghatározni, hogy mi az, ami még utalás, és mi nem. Főleg a Jel-t szövik át az utalások.
Az ÚSZ emberének az ÓSZ a B ja, feltétlen tekintélye van. Hivatkoznak rá Jézus és ellenfelei (Mt 22,23-33 par; 22,34-40 par; 19,3-10 par). Ellentét köztük nem az ÓSZ tekintélyében, hanem értelmezésében van. Érvényes ez még ott is, ahol Jézus hatalmi szóval mélyíti el a törvény értelmét (Mt 5, 17kk). Hivatkoznak rá az apostolok (ApCsel 1,16.20; 2,16-21.25-28.40), olyankor is, amikor pogányokból lett keresztyénekhez szólnak (Gal), az evangélisták ezzel bizonyítják Jézus Messiás voltát (Mt 1,1-15.22k; 2,15.17.23).
Megállapítható belőlük, hogy az ÓSZ-nek ekkor még nem volt egységesített, elfogadott szövege. Az idézeteknek csak kis része alapul a h. szövegen, legalábbis nem azon, ami a MSZ szöveg előfutárának tekinthető. Nagyobb részük a LXX-t követi, vagy egy általunk ismeretlen változatot, esetleg emlékezetből, nem szó szerint történik. Viszont Jézus a kereszten h.-ül imádkozta a Zsolt 22-t, ha nem is a MSZ szerint. Ez így hangzik: 'élí 'élí lámáh cazabtání. A Jézus által használt szövegben az arám sbk ige megfelelő alakja áll. Az ott állók a h. szöveget nem értik, ezért az 'éli »Istenem« szót összetévesztik az 'élijjáh-val (Illés). Arámul »Istenem«: 'eláhí (Mt 27,46; Mk 15,33). A syn-ok közül a pogánykeresztyéneknek író Lk nem idézi.
a) Az idézetek döntő többsége arra szolgál, hogy bizonyítsa: Jézus valóban az Izráelnek megígért messiás. Bevezető formulája gyakran a »beteljesedés«-re utal. Beteljesedik a prófécia, az írás vagy az írások (Mt 2,15.17.23; 21,4k; Mk 1,2; 12,10; Lk 4,21 - vö. Jn 5,39; ApCsel 17,11; 18,28). Hasonló idézési mód : így írta meg Mózes vagy a próféta (Mt 2,5; Mk 7,6; Lk 3,4; Jn 1,45). Idézi az ÓSZ-t Jézus magáról, ellenfeleiről, az általa képviselt álláspontról (Mt 12,40; 15,8k; 19,4).
Különösen a zsidókeresztyéneknek író Mt ragad meg minden alkalmat. »Egyiptomból hívtam el fiamat« - Hós 11,1-ben az egyiptomi szabadulásra vonatkozik, nála (2,15) a gyermek Jézusnak Egyiptomból való visszatérésére Heródes halála után. »Ráhel siratja fiait« - Jer 31,15-17-ben a fogságravitelre vonatkozik, nála (2,17) a betlehemi gyermekgyilkosságra.
b) Lehet egy gondolatmenet, érvelés szentírási támasza egy vagy két beleszőtt ÓSZ-i idézet. A gonosz szőlőmunkásokról mondott példázatát (Mt 21,33-46) szinte összefoglalja Jézus a Zsolt 118,22k-vet, innen lép tovább a csattanóra. Pál térítő beszéde (ApCsel 13,17-41) számos ÓSZ-i utalás után mint valami megrázó figyelmeztetésben, a Hab 1,5 idézésében csúcsosodik ki. Az 1Kor 1,18-31 gondolatmenete szinte mint valami textusra, úgy épül az Ézs 29,14-re a levélen belül. Hasonló módon ÓSZ-i idézet(ek)re épül egy kisebb egység több levélen belül (Gal 4,21-5,1; Zsid 10,5-39; 2Pt 3,5-13).
c) Egy rövid idézet (ApCsel 8,32k) a kündulópontja egy nagyobb összefüggés magyarázatának Fülöp és az etióp kincstárnok beszélgetésében.
d) Az egész ÓSZ áttekintése István beszédének az alapja (ApCsel 7). A Zsid az ÓSZ egyegy nagy témáját idézi, abból kündulva beszél Jézus Krisztus személyéről, munkájáról.
e) Az idézetek egy részében ÓSZ-i kijelentések ÚSZ-i átértelmezése folyik. Izráel helyére a keresztyén gyülekezet kerül, ezért a választott nép szenvedéséről szóló helyet (Zsolt 44,23) a megpróbáltatások között élő egyházra vonatkoztatja (Róm 8,36), Isten győzelmének leírását (Zsolt 68,19) úgy tekinti, mint a Krisztus mennybemenetelének megjövendölését (Ef 4,8). A választott népnek szóló ígéretet (3Móz 26,11; Ez 37,27) minden további nélkül a keresztyén gyülekezetre alkalmazza (2Kor 6,16),a folytatásban (6,17) pedig a kötelezettséget (Ézs 52,11; Jer 51,45).,Ugyanitt (2Kor 6,18) egyetlen versben négy ÓSZ-i helyet olvaszt össze annak bemutatására, hogy a gyülekezet örökli a királynak és a megtérő népnek szóló ígéretet (2Sám 7,14; Jer 31,9; Ézs 43,6; Hós 2,1). A Zsid 1,5 viszont a királyra vonatkozó ígéreteket (2Sám 7,14; Zsolt 2,7) Jézusra vonatkoztatja.
Ezek már a tipologizáló írásmagyarázatra mutatnak: Az ÓSZ-i előkép az ÚSZ-ben teljesedik be. A király helyére Izráel igazi királya, Krisztus lép; az igazi Izráel a keresztyén egyház.
f) Tágabb értelemben alkalmazzák az idézett helyet: A szombatnapi kalásztépést azzal igazolja Jézus, hogy szükséghelyzetben Dávid áthágta a kultuszi törvényt (Mk 2,25k). Az ökörre vonatkozó parancsot az ember felé tágítja Pál (1Kor 9,9). A feltámadásról szóló tanításba (1Kor 15,54k) bedolgozza a Hós 13,14-el és Ézs 25,8-at olyan szövegezésben, ahogy Theodotion is fordítja.
g) Egy egész sorozat, több helyről vett idézet támogathat egy állítást (pl. Róm 3,10-18; 9,25-33; Zsid 1,5-13). Intelmek sorozatát idézetek sora kíséri (1Kor 10,7kk). Ugyanaz az intelem visszatérhet (Zsid 3,7k; 4,7). Abrahámra vonatkozó helyeket idéz Pál a hit általi megigazulásra (Gal 3,6-18), ugyanezt teszi Jak 2,21-26 a hitből fakadó cselekedetek szükségességének bizonyítására.
CP
