Újhold
Újhold Az a nap, amelyiken a növekvő Hold sarló alakú vékony csíkja először láthatóvá lesz. Izráelben ez a hónap kezdetét jelentette. Az újhold tehát annyi, mint a hónap első napja. Ősidők óta ünnepnek tartották. Erre mutat talán az a gyakorlat, hogy a B nagyon sokszor együtt említi az újholdat és a nyugalom napját (2Kir 4,23; Ézs 1,13; Ám 8,5). Az ünnepszentelést azonban nem a Hold motiválja, hanem a kezdet. Az első nap különös, ünnepként való megszentelése azt fejezte ki, hogy az egész hónapot is Istennek szentelik. (Az elsőszülöttek odaszentelésének is volt ilyen vonása.) Az izráeli újhold időben egybeesik a holdkultuszt gyakorlók jeles napjával, de egészen más tartalmat hordoz az egyik, mint a másik.
Az újhold-ünnepen megszaporították az áldozatok számát (4Móz 28,11kk), s szívesen tartottak összejövetelt a szent helyen (Ézs 66,23; Ez 46,1). Közös lakomák tartása is szokásban volt az újhold-ünnepen (1Sám 20,5kk).
Az újholdak sorából kiemelkedett a hetedik hónap (Tisri) első napja. A hetedik újholdat a hónapok szombatjának tekintették s így ünnepelték (eredetileg újév-ünnep volt; ld. ÚJÉV). Kötelező volt megtartani a hetedik napra előírt nyugalmat. Meg-megújuló kürtzengés fokozta az ünnepi hangulatot, aminek szent összejövetelen adtak kifejezést (kürtzengés ünnepe; 3Móz 23,23-25). E napon kétszeresét mutatták be az újholdra rendelt áldozatnak. Az egész hónapot mintegy szombat-hónapul szentelték Istennek.
A hetedik hónap újhold ünneplését nemcsak az egykori újév-ünnep befolyásolta, hanem a rövid időn belül következő jelentős ünnepek is. A hónap 10-én volt a »nagy engesztelési nap«, és 15-én kezdődött a hét napig tartó »sátoros ünnep« (3Móz 23,24-44).
KI
