Adopció
Adopció Örökbefogadás. Jogi aktus, melynek megtörténtével a nem vérszerinti gyermek teljes jogú és kötelezettségű tagja lesz az örökbefogadó családjának. Az ÓSZ törvényei között nincs idevágó, de az adopció gyakorlásáról tudunk. Az ÚSZ-i g. szava hüiotheszia, amit általában »fiúság«-nak fordítanak, de az ÚSZ-en kívüli g.-ből kiderül, hogy pontos értelme az »adopció általi fiúság«.
Gyermektelenek örökbefogadással gondoskodtak arról, hogy legyen, aki öregségükben gondozza, tisztességgel eltemesse őket (1Móz 15,2-4). Jákób örökbe fogadja Efraimot és Manassét (unokáit), ezáltal ők is egy-egy törzs ősatyjai lesznek, mint a fiai (1Móz 48,5k; vö. 1Krón 5,1k). A király örökbefogadás által lesz Isten fia (Zsolt 2; 2Sám 7,14).
Izráel népe Isten elsőszülötte (2Móz 4,22). Ennek hátterében azonban nem a testi leszármazás, hanem az adoptálás gondolata áll. Isten úgy választotta ezt a népet (5Móz 14,2), gyermek volt, amikor megszerette (Hós 11,1). Izráelnek ez a fiúsága (hüiotheszia) nem szűnt meg ideiglenes elvettetésükkel (Róm 9,4).
Jézus Isten valódi fia, követőit Isten fiaivá fogadja. Ez akarata és tetszése szerint történik, kegyelemből (Ef 1,5k), szeretetből (1Jn 3,1). A Szentlélek munkálja bennünk, hogy ezt el tudjuk hinni (Róm 8,15; Gal 4,6). A hívőknek ez a fiúsága ellentétes a szolgai állapottal, a félelemmel.
Ez a fiúvá fogadtatás egyúttal a jövendőben realizálódó ajándék is. Azonos a test megváltásával, amit sóhajtozva várunk (Róm 8,23). Örökösök vagyunk, de később lépünk az örökség birtokába küzdelmeink megvívása után (Kol 3,24; Jel 21,7). (Vö. ABBÁ, ADOPCIÓS FORMULA, ATYA).
CP
