Amarna-levelek
Amarna-levelek Ezen a néven vált ismertté az a több mint 350 ékírásos agyagtáblából álló királyi irattár, amely a mai TELL EL- AMARNA közelében, EKHNATON fáraó egykori fővárosának, Ahetatonnak a feltárása során került napvilágra. Az agyagtáblák zömét 1887-ben találták meg faládákba zárva, melyeknek alabástrom fedőlapján III. és IV. Amenhotep (= Ehnaton) neve volt olvasható. A lelet 377 táblájából 349 e két fáraó diplomáciai levelezését tartalmazza (a többi írás-olvasási gyakorlat, ill. mitológiai szövegek). A leveleket futárok kézbesítették, és királyi írnokok olvasták fel; sok levél kezdő és záró mondata kifejezetten nekik szól. A levelek közül néhányat az asszír, babiloni, mitanni, arzavai, hettita vagy ciprusi uralkodók írtak, legnagyobb részüket azonban azok a szíriai-palesztinai városfejedelmek, akik ez időben az egyiptomi fáraó vazallusai voltak. Kilenc agyagtábla olyan levelek másolata, amelyeket a fáraók írtak Babilonba, Arzavába, ill. a kánaáni városfejedelmeknek. A 349 levélből egy hurrita, kettő hettita, az össszes többi akkád nyelven íródott. - 1933-34-ben újabb 8 levelet találtak Tell el-Amarnában, s azóta még kettőt. Az Amarna-levelek ma Berlin, London, Kairó, Oxford, New York, Chicago, Párizs és Brüsszel múzeumaiban vannak elhelyezve.
Ezek a levelek felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot nyújtanak a Kr. e. 14. szd. közel-keleti viszonyainak megismeréséhez. Számunkra különösen fontos, amit a korabeli Kánaánról tudunk meg belőlük. A levelek egyértelműen bizonyítják, hogy az izráelita honfoglalás előtt Kánaánban számos különféle (sémita, hurrita és indoárja) népcsoport lakott, amelyek egymástól meglehetősen független városfejedelemségekben éltek. A levélírók vagy a címzettek között ott találjuk Akkó, Askelón, Bejrút, Biblosz, Gézer, Hácór, Jeruzsálem, Kádés, Kána, Keilá, Lákis, Megiddó, Sikem, Tírusz és Szidón városfejedelmeit. Valamennyien versenyezve hízelegnek az egyiptomi fáraónak mint hűbéruruknak (»uram, napom, istenem, aki előtt leborulok hétszer meg hétszer«), s előtte versenyezve rágalmazzák és gyalázzák egymást. Igen sok levélben panaszkodnak a HABIRUK támadásai miatt, katonai segítséget kérve Egyiptomtól. (A habirukat némelyek a honfoglaló izráelitákkal azonosítják: valószínűbb azonban, hogy velük rokon nomád sémita törzsek alkalmi rablótámadásairól van itt szó.) - A levelekből világosan kitűnik, hogy a korabeli Kánaán egész területe egyiptomi fennhatóság alatt állt: a városfejedelmeket a fáraó kente királlyá, s a fejedelmek fölötti felügyeletet egyiptomi királyi biztosok és tisztek gyakorolták - főleg Gázából és Jáfóból. Kulturális téren viszont nem Egyiptomé, hanem Mezopotámiáé volt a vezető szerep. A diplomácia nyelve az egész Közel-K-en (még az egyiptomi udvarban is) az akkád volt, Tusratta mitanni király pedig az egyik amarnai levélben arra kéri a fáraót, hogy Istár szobrát hordoztassa körül Egyiptomban, és boruljanak le előtte kellő tisztelettel. Említsük meg végül, hogy az akkád nyelven írt levelekben több helyütt találkozunk kánaáni nyelven írt glosszákkal. Ezek a glosszák csaknem ugyanazon a h. nyelven íródtak, mint az ÓSZ. Ez pedig arról tanúskodik, hogy az óhéber nyelvet az izráelita honfoglalás előtt is beszélték már Kánaánban (vö. Ézs 19,18).
HI
