Anát
Anát 1. Anátnak hívták Sámgár bíró apját (Bír 3,31; 5,6), aki egyike lehetett az ún. Dinasztia-előtti bíráknak Izráelben. Egyesek szerint a »Sámgár, Anát fiá«-t így kell olvasni : »a bét-anáti Sámgár«, tehát a galileai kánaánita városból való volt.
2. Bét-Anát a kánaáni őslakók városa, akiket a honfoglalás után Naftáli törzse nem tudott kiűzni a lakóhelyükről (Bír 1,33).
3. Anát volt az az asszír-babiloni bálványisten, akit Ugaritban és Egyiptomban is tiszteltek. Nevét az ÓSZ nem említi, de hogy Kánaánban is ismert volt, azt igazolják az ilyen helységnevek, mint Anátót, vagy Bét-Anát (Bír 1,33; Józs 19,38; 15,59; Ézs 10,30). Ugyancsak említik az elephantinei okmányok, amelyek szerint az ottani zsidó katonai kolónia tagjai Jahve és Bétel mellett tisztelték Anát-Jahút és Anát-Bételt. Ezek szerint legalább bizonyos zsidó körökben egészen a fogság utáni korig szintén találkozunk tiszteletével.
A Kr. e.-i 2. évezred óta a termékenység istennője. Mint a háborúnak örvendő istennő az ugariti eposzokban tűnik fel, ahol testvérét és hitvesét Alijan Baalt az istenek elleni harcában segíti. Kultusza a Kr. e.-i 2. évezred második felében Egyiptomba is átjutott, ahol előbb a háború és a vadászat, majd később az ég királynőjeként tartottak számon. Képe számos egyiptomi emléken szerepel.
