Ezékiel, Ezékiel könyve
Ezékiel, Ezékiel könyve A név jelentése: »erős az Isten«, vagy »megerősít az Isten«. A fogság korának nagy prófétai egyénisége. Papi családból származott, de családi körülményeiről a cádóki származású apjának nevén (Búzi) kívül többet nem ismerünk. Ha a prófétai könyv kezdetén említett 30 esztendőt életkorának tekinthetjük, akkor a jóslási hitújítás idején született. Származása is papi szolgálatra rendelte, de bizonyára nem maradt hatástalan rá ifjú korának eleven, lelkesítő hitélete. Még mielőtt papi szolgálatba állhatott volna a jeruzsálemi templomnál, életében és népe életében megrázó változás következett be. Kr. e. 597-ben Nebukadneccar babiloni király az ország vezető rétegét Jójákin királlyal együtt fogságba vitte Babilónia területére. Az elvittek között volt Ezékiel is. Fogsága 5. évében, mikor 30 évesen papi szolgálatba léphetett volna (4Móz 4,3), Isten prófétai szolgálatra hívta el. Babilóniában, a Kébár folyó mellett rendkívüli látomásban jelent meg Isten Ezékielnek (Ez 1,1-28). Azzal a megszólítással illette a prófétát az idegenben is dicsőségében jelen lévő Isten, amellyel eztán mindig szólította, valahányszor kijelentést adott neki, vagy üzenetet bízott rá: »Emberfia«. E megszólítás azt a különbséget érzékeltetheti, ami a hatalmas, dicsőségében minden képzeletet felülhaladó Isten és az Ő szolgálatára álló ember között van. Ezékiel elhívatásától kezdve több mint két évtizeden át volt Isten eszköze és követe. Utolsó, dátummal ellátott próféciája 22 évvel későbbről való (Ez 29,17). Magánéletéről keveset tudunk. Tudjuk, hogy nős volt, de arról nincsen semmi adatunk, hogy gyermekei is lettek volna. Feleségének halála egybeesik Jeruzsálem pusztulásával. A foglyok gyakorta keresték fel a prófétát otthonában, hogy Isten útbaigazítását tudják meg tőle (Ez 8,1; 14,1; 20,1), de ez korántsem jelentette azt, hogy megbecsülték volna a prófétát, vagy hallgattak volna az Isten üzenetére (Ez 33,30-33). B-án kívüli hagyomány szerint élete mártírhalállal ért véget, egyik változat szerint ló farkához kötötték, másik változat szerint egyik előkelő fogolytársa karddal végzett vele, mivel bűne miatt megfeddette. A későbbi korban nagy tisztességben állt a próféta és tanítása. Valóban megtudták, hogy próféta volt közöttük (Ez 33,33).
A próféta kora
A babiloni birodalom megerősödése és terjeszkedése határozza meg a kort. Az asszír birodalom hatalmának Ninive elestével vége lett (Kr. e. 612). A legfőbb hatalom megszerzésére ekkor még Egyiptom is esélyes. A hatalomra törő fáraóval ütközött meg Megiddónál Jósiás király (Kr. e. 609), és elesett. Először Jóáház nevű fia lett utána a király, de őt a fáraó hamarosan Riblába vitette börtönbe, majd magával hurcolta Egyiptomba. Utódjává testvérét, Jójákimot tette. A fáraó hatalmi törekvései azonban nem valósultak meg. A karkemisi csatában (Kr. e. 605) Nebukadneccar győzött, aki hatalmát hamarosan Júdára is kiterjesztette, és Jójákimot adófizetőjévé tette. Három év múlva azonban Jójákim Egyiptom segítségében reménykedve fellázadt a babiloni hatalom ellen. Ez Nebukadneccar büntető hadjáratához vezetett, aminek az eredménye lett 597-ben a vezető réteg, velük együtt Ezékiel fogságba hurcolása. Nebukadneccar a fogságba vitt ifjú király (Jójákin) helyett Mattanját tette királlyá Júda felett Cidkijjá néven. Júda vezetésében továbbra is a két hatalom közötti lavírozás folyt. A babiloni hatalommal szemben megújuló reménységet fűztek az egyiptomi segítségnyújtáshoz. Végül Cidkijjá lázadása még tragikusabb következményekkel járt. A babiloni seregek ezúttal nemcsak elfoglalták Jeruzsálemet, hanem teljesen le is rombolták, és újból hatalmas tömegeket vittek fogságba. Ezzel a júdai királyság tragikus vége is elkövetkezett (Kr. e. 587). Ha valamennyien maradtak is ez után a pusztulás után az országban, a nép sorsának folytatása ott következett, ahol Ezékiel is volt, a Kébár folyó partján. Hogy ott valóban lett folytatás, s majd később lett folytatás a júdai vidékeken is, abban Isten nagy feladatot adott éppen Ezékielnek. Júdában az új élet kibontakozásánál a babiloni birodalom bukása után, a perzsa Círus hatalma idején már más prófétákat állít Isten szolgálatba, Zakariást és Haggeust, de addig óriási feladat hárul Ezékielre. Ezékiel történeti nagysága a templom és királyi vezetés nélkül maradt nép lelki irányításának óriási feladatában mutatkozik meg. Egy addig soha nem tapasztalt nemzeti válság idején lehetett és kellett Isten eszközének lennie. Ez különbözteti meg Ezékielt minden más prófétától.
A próféta küldetése
Ezékiel Isten által meghatározott szerepe volt, hogy őrálló legyen (Ez 3,16-21; 33,1-20). Figyelmeztesse a népet a bűnt követő ítéletre, és hirdesse a megtéréssel lehetséges megmaradást. A prófétai könyv minden más szempont szerinti megközelítése, vagy felosztása akadályokba ütközik és zavarhoz vezet. Az ítélet kérlelhetetlen hirdetése a szeretett templom és város ellen keserű feladat volt, de a megtéréssel elinduló boldog jövendő feltárulása édessé tette ezt a nehéz küldetést (Ez 2,8-3,3). A Jeruzsálemben bekövetkező ítéletet nem is annyira szavakkal, mint inkább félre nem érthető jelképes cselekedetekkel kellett a nép tudomására hoznia. Kiábrázolta agyagtéglán a város ostromát (Ez 4); haja, szakálla levágásával a nép pusztulását és egy kis maradék megmenekülését (Ez 5). A fogságbemenetelt azzal, hogy otthonából batyuval ment ki (Ez 12). A támadó babiloni sereg útját felrajzolta (Ez 21,23-32). Jelképes cselekedetei közé sorolható Isten parancsa szerinti magatartása felesége halálakor (Ez 24,15-24). Ezenkívül hasonlatai, példázatai teszik szemléletessé népe életét és sorsát. A haszontalan szőlőtőről szóló példázata (Ez 15) kapcsolódik képanyagában Ézs-hoz (Ézs 5) és folytatódik Jézus példázatában (Jn 15). A két házasságtörő asszonyról, Oholáról és Oholibáról szóló példázattal (Ez 23) végig magyarázza népe történetét. A házasság képe, mint a korábbi prófétáknál is (Hós, Ézs), Isten és népe kapcsolatát szemlélteti (Ez 16). Használja a pásztor képét is az ítélet indokolásánál és a jó pásztor ígéretére is (Ez 34), előkészítve ezzel Jézus szavait a jó pásztorról (Jn 10,1-21). A nép által emlegetett képes beszéddel szemben: »az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott bele« (Ez 18,2) kifejti, hogy mindenki személyesen felelős tetteiért (Ez 18).
Az Izráel romlását kihasználó népek ellen főleg ítéletet hirdet. Nem hiányzik azonban itt sem a kegyelem hirdetése. Egyiptomnak az összegyűjtés ígérete is szól (Ez 29,13-16). Mindenütt világosan elhangzik mind az ítéletek, mind a kegyelemgyakorlás célja is: »hogy megtudják, hogy én az ÚR, Úr vagyok«. Különös helyet foglalnak el Ezékiel küldetésének megismerésében a látomások. Elhívása is látomással történt (Ez 1-3). E látomás részleteivel a Jel-ben találkozunk újra (Jel 1,15; 4,5-7; 19,6). Nagyszabású Ezékiel látomása a jeruzsálemi templomról bűnös, tisztátalan állapotában is (Ez 8-11), ahonnan Isten dicsősége kivonul (Ez 11,22) és az új, megtisztított állapotában is (Ez 40-48), ahova Isten dicsősége visszatér (Ez 43,1-5), ahonnan gyógyító víz fakad (Ez 47,1-12). Ennek a látomásnak, és az utolsó nagy támadás Góg, Magóg királya támadásának képei (Ez 38-39) újból megjelennek János apostol szemei előtt (Jel 20-22). Ezékielnek, az emberfiának küldetése így lett előképe Jézus Krisztus küldetésének, aki magát szintén emberfiának nevezte.
BöJ
