Ház
Ház A véglegesnek szánt lakóhelyen szilárd anyagból épített hajlék (h. bajit, g. oikia, oikosz). Az ősatyák korában Izráel népe kecske-, ill. teveszőrből készített sátrakban, olykor barlangokban lakott, s csak a Kánaánban történt letelepedés után vált általánossá az ott szokásoshoz hasonló épületek építése.
A szegény családok kis házat építettek maguknak egy bejárattal, ablak nélkül, ugyanis a család élete reggeltől estig a házon kívül folyt, a házban csak az ételt készítették el, s az egyetlen, de kétfelé osztott helyiség mélyített részében háziállataikat tartották, a másikban a család tagjai töltötték az éjszakát. A házak anyaga hegyes, köves vidékeken terméskő, a mélyebben fekvő területeken agyag volt. Tetőfedésre szikomorfából készült gerendákat használtak, amelyeket agyaggal, szalmával és sárral védtek az eső ellen.
A módosabbak nagyobb házakban laktak, a háztetőt úgy készítették el, hogy azon tartózkodni lehetett, korláttal is ellátták, sőt a legtöbben felházat építettek a tetőre, amelyre lépcső vitt fel (1Kir 17,19; Jer 22,13; Dán 6,11; Mt 24,17; Mk 14,15; ApCsel 1,13; 9,37; 20,8).
A leggazdagabbak a királyokhoz hasonlóan palotákat építettek külföldi mesterek által készített díszesen faragott kövekből, cédrusgerendákból, s a mennyezethez ciprusfát használtak. Külső és belső lépcső vitt az emeleti helyiségbe; tárházat is építettek (2Sám 7,2; 1Kir 5,17; 2Krón 12,9; 20,15; Péld 1,13; Énekek 1,17; Mt 11,9 stb.).
A ház legfontosabb része az alap volt, amelyet feltétlenül kőből kellett építeni, hogy teljes biztonságot adjon a ráépített ház (Mt 7,24.26).
A gyermekek szüleik házát örökölhették (Péld 19,14; Énekek 3,4; 8,2).
A B többféle értelemben használja a ház fogalmát.
a) Háznak nevezi a benne lakók közösségét, a ház népét (1Móz 7,1; 17,12-13.23.27; 34,41; 39,5; 2Móz 12,3; 3Móz 16,6; 2Sám 7,18; 2Kir 20,1; Mt 12,25; 19,29 stb.); az özvegyek háza a szegénység, a gazdagok háza a vagyonosodási vágy jelképe, ez utóbbi Isten ítéletét hívja ki maga ellen (Mt 23,14; Mk 10,29; 12,40; Ézs 5,8; Jer 5,27; Mik 2,2; Zak 5,4; 14,2). A sír is ház (Jób 17,12).
Minden ház ideiglenes lakóhely (Zsolt 49,12). Isten szemmel tartja kinek-kinek a házát, s aszerint, hogy ki milyen életet él benne, áldást vagy átkot, ítéletet hoz rá. Az igazak házára áldást ad, de a gonoszokat megítéli: házuk elpusztul, lakatlanná válik, megég, ellenség kezére jut (Péld 3,33; Ézs 5,9; 23,1; 24,10; Jer 6,12; 43,13; Ez 7,24; 16,41; 23,47; 44,30; Sof 1,13).
b) Isten háza a templom: az imádkozás és könyörgés háza (1Kir 8,33.42; 2Kir 12,5-8; 25,9; Ézs 56,7), az áldozat háza (2Krón 7,16; Zsolt 66,13; 69,10), a dicsőség háza (Ézs 60,7), a szentség és ékesség háza (Ézs 64,10). Boldog, aki szereti Isten házát, mert örök helyet és nevet kap benne (Ézs 56,5). Isten azonban a templomot sem kíméli meg, ha népe nem igazán tiszteli benne: megengedi, hogy az ellenség hatalmába kerítse és elpusztítsa (2Krón 7,19-22; 12,9; Jer 7,11-14; 12,7).
Jézus és követői egyaránt szerették Isten házát, az Atya házát, rendszeresen jártak oda. Jézus sok tanítását ott mondta el (Mt 21,13; Jn 8,2; ApCsel 2,46).
Az egyház is lelki ház (1Pt 2,5).
Mennyei ház az Atya hajléka, amelyben örökös lakásuk lesz az istenfélőknek (Préd 12,7; Ján 14,2; 2Kor 5,1).
IE
