Héber
Héber I. Személynév (h. céber).
1. Selah fia, Sém leszármazottja Arpaksad ágán (1Móz 10,21.24). Ábrahám (1Móz 11,16-26) és más sémi népek atyja (1Móz 10,21.25-30; 11,29; 22,20-24; 1Krón 1,18-25), Jézus egyik őse (Lk 3,35).
2. Gád törzséből való családfő, aki Básánban lakott (1Krón 5,13; rev. Károliban Éber).
II. Származás, népi hovatartozás megjelölése
A h. cibri eredetileg olyan valakit jelent, aki túlról, általában az Eufráteszen túlról jött. A »héber« szó tehát sokféle, az Eufráteszen túlról származó népcsoportot jelölhet. Valószínű, hogy még Ábrahámot is ebben az értelemben nevezi az 1Móz 14,13 »héber«-nek. Hasonló a helyzet József esetében is: Potifár felesége lekicsinylően »hébernek« nevezi (1Móz 39,14.17). Maga József is azt vallja, hogy a héberek földjéről rabolták el (1Móz 40,15). A pohárnok is héber ifjúról beszél a fáraónak (1Móz 41,12). Amikor József megvendégelte testvéreit, külön tálaltak az egyiptomiaknak, mert az egyiptomiak szerint utálatos dolog volt együtt enni a héberekkel (1Móz 43,32). Nyilvánvaló, hogy a héber megnevezés itt nem csak Józsefre és testvéreire vonatkozik. Ebben az általános értelemben szerepel az cibrim az 1Sám 14,21-ben is, amely szerint, amikor Jónátán hőstettével elkezdődött az ütközet, azok a héberek is Izráelhez pártoltak, akik addig a filiszteusokkal tartottak.
A héber szó használata a B-ban egyre jobban leszűkül, s általában az izráelieket értik alatta. A 2Móz 1,15.19kk-ben a héber megjelölés csak az izráeliekre vonatkozik. Mózes a héberek Istene megbízásából megy a fáraóhoz (2Móz 3,18; 5,3). Saul idejében a filiszteusok hébereknek nevezik az izráelieket (1Sám 4,6.9; 14,11; 29,3). Jónás, amikor arról ad számot, hogy milyen néphez tartozik, hébernek nevezi magát (Jón 1,9). A rabszolgákra vonatkozó mózesi törvények az izráeli rabszolgákat hébereknek nevezi (2Móz 21,2; 5Móz 15,12 vö. Jer 34,9.14). Az ÚSZ-ben is az izráeli származás kifejezésére szolgál (2Kor 11,22; Fil 3,5; vö. ApCsel 6,1). (Ld. még HABIRU)
NA
