Húsvét
Húsvét Egyetemes keresztyén ünnep, amely a Jézus Krisztus FELTÁMADÁSa feletti hálaadó örvendezés alkalma. Eredete az őskeresztyén gyülekezet azon gyakorlatára vezethető vissza, hogy a Krisztus feltámadásának napját, a hét első napját örvendezve megünnepelték. Az ünneplésnek és az azzal összetartozó ÚRVACSORÁnak a tartalmát különösen meghatározta a Feltámadottal való találkozás, aki egyháza hívására (»Jövel, Uram!« 1Kor 16,22; Jel 22,20) azzal felel, hogy Lelke által megjelenik, mint az utolsó vacsorán (Mk 16,14; Lk 24,30; ApCsel 10,41) és ezáltal ízelítőt ad dicsőséges visszajöveteléről, az »Úr napjá«-ról (Jel 1,10; ApCsel 20,7), az eljövendő messiási ünnepről (Ézs 2,12; 13,9; Jóel 2,31).
(Magyar elnevezése arra a középkori szokásra vezethető vissza, hogy a megelőző, húshagyó keddel kezdődő 40 napos böjt után ezen a napon lehetett először húst enni.)
A 2. szd. végéről származó dokumentumok szerint a húsvét ünnepe már általánosan elterjedt volt a keresztyénség körében, az ünnep kialakulása azonban sokkal messzebbre nyúlik vissza. A zsidókeresztyének kezdettől fogva megtartották az ősi PÁSKA ünnepet, a pogányokból lett gyülekezetek ezt a szokást nem gyakorolták. Az utóbbiak körében vita alakult ki az ünnep időpontját illetően. A vita alapját a kisázsiai gyülekezetek azon gyakorlata képezte, miszerint ugyanazon a napon ülték Jézus halálának és feltámadásának az ünnepét. Viktor római püspök (189-199) ki is átkozta a kisázsiaiakat, mint tévtanítókat. Végül a 3. szd. közepére a Rómában gyakorolt szokás vált általánossá. A 2-3. szd.-ig, vagy talán még később is, a Jézus szenvedésének és halálának ünnepe a keresztyén páska volt, amelynek a tartalma a gyász és a szomorúság, szemben a húsvét ünnepével, amelyet nem neveztek páskának és tartalma az örvendezés volt. A Niceai Zsinat (325) határozta meg a húsvét időpontját úgy, hogy az a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap legyen. Ha az első holdtölte éppen vasárnapra esik, akkor a húsvét az azt követő vasárnap. Naptár szerint ez a március 22. és április 25. közé eső egyik vasárnap. Csak a 6. szd.-ban, miután DIONYSIUS EXIGUUS (525) a római időszámítást az alexandriaihoz igazította, lett egységes (néhány ország kivételével) a húsvét dátuma.
A húsvétot megelőző VIRÁGVASÁRNAPpal kezdődő hetet a 4. szd.-tól Nagyhétnek nevezték K-en. Nagycsütörtököt már az óegyházban az úrvacsora szereztetése ünnepeként ülték meg, s hozzátartozott a lábmosás szertartása, valamint azoknak a kiközösítetteknek az egyházba való visszafogadása, akik megbánást tanúsítottak. A Nagypéntek eredetileg a gyász és a szomorúság ünnepe volt. A húsvét ünnepléséhez hozzátartozott a katechumenusok megkeresztelésének a szertartása. A magyar nyelvű B-fordításban előforduló »húsvét ünnepe« kifejezés (Mt 26,1.2.17; Lk 2,41; Jn 2,13; 1Kor 5,7.8) az ÓSZ-i páska ünnepét jelenti. (Ld. még PÁSKA)
SzB
