Hűség, hű, hűséges
Hűség, hű, hűséges A hűség fogalmát magukban foglaló h. és g. szavaknak, gazdag jelentéstartalmuk miatt a különböző B-fordításokban változó a jelentésük. Így több helyen előfordul, hogy a megfelelő h. szó (heszed) nem a hűség szóval van a magyar B-ban visszaadva. Ezért a fogalom tartalmát is körülírással lehet leginkább megadni. Hűség: a szövetséges viszonyon belül a kötelező vagy elvárt magatartás a másik fél (rokon, barát, vendég, hozzátartozó, főnök, beosztott, munkatárs) irányában. Az a lojalitás, amit egy közösségen belül a legkülönbözőbb élethelyzetben a közösség tagjai egymással szemben megbizonyítani tartoznak. Ebben az összefüggésben az, aki egy közösségen belül eleget tesz a reá háruló kötelezettségnek: hűséges (haszid) (Zsolt 18,26; 1Móz 9,9). Ez a megállapítás még az állatvilágra is érvényes.
Minden hűségnek alapja és előfeltétele Isten hűsége (2Sám 2,6; Zsolt 40,12; 57,4; JSir 3,22-23; Józs 24,1-18). Már az ősatyák megtapasztalták Isten hűségét (1Móz 32,11). Mózesnek és Izráelnek is úgy jelenti ki magát, mint hűséges Isten (2Móz 34,6; 5Móz 7,9). Isten hűsége mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy ígéreteit megtartja és teljesíti. Így tapasztalta meg Jákób (1Móz 32,11), hogy életében Isten az áldás-ígéreteket teljesítette. A prófétáknál különös hangsúlyt kap az az üzenet, hogy Isten igéjében előre felfedi üdvözítésének tervét, ígéreteket tesz és azokat teljesíti. Cselekedetei által bizonyítja meg hűségét, amely szövetségi hűség (Zsolt 44,18; 78,37; 5Móz 7,9; 2Móz 34,6; Ézs 49,7; vö. Zsid 10,23; 1Jn 1,9). Ezért a B úgy tesz bizonyságot Istenről, hogy Ő hű. Így ismerte meg ELIÉZER, Ábrahám szolgája, amikor Isten őt hosszú útján vezérelte és célhoz érését elősegítette (1Móz 24,27.48). Hűsége kegyelmes cselekedeteiben lesz nyilvánvaló, amelyeket népe hűtlensége, bűne, lázadása, tévedése ellenére megbizonyít (2Móz 20,6; 33; 34,5.6). Erre a hűségre minden körülmény között lehet számítani. Ez az üdvösség fundamentuma, amire az ember hite biztosan támaszkodhatik (2Tim 2,13). Istennek ez a szilárd, rendíthetetlen hűsége a hívő emberben bizalmat (hűséget) ébreszt. Ez a bizalom az igazi kegyesség egyik legsajátosabb vonása a zsoltárok szerint.
Isten hűsége jóságával, kegyelmével, irgalmával, igazságával párosul, ezért gyakoriak az ilyen kifejezések: hűség és igazság, hűség és IRGALOM, hűség és jóság. Isten ígéreteinek a beteljesedésében (amely lehet áldás vagy ítélet) nyilvánvalóvá válik igazsága, ami egyben az ő hűsége is (2Móz 34,6; 5Móz 7,9). Isten szerető jóságát és hűségét, igazságát és hűségét egymás mellett és egyszerre magasztalják a zsoltárok (85,11kk).
Jézus Krisztus hű FŐPAP Isten előtt (Zsid 2,17; 3,1-2), hű tanú (Jel 1, 5; 3,14), neve és ezzel együtt lénye: Hű és Igaz (Jel 19,11; vö. Jn 18,37; 3,32k), hű az övéihez még akkor is, amikor azok hűtlenek vele szemben (2Tim 2,13).
Az emberek egymás közötti viszonylatában Isten ugyanazt az indulatot kívánja meg a szövetségen belül, amellyel ő Izráelt megszabadította az egyiptomi szolgaságból és szabad néppé tette (2Móz 20,2; 22,21; 23,9; 3Móz 25,54 és vö. Fil 2,5). Hűség nélkül nem létezhet egyetlen közösség sem (Ézs 33,8). Ennek megfelelően a szövetséges nép tagjainak is az egymáshoz való viszonyát a hűség (heszed) szabja meg (Mik 7,20). Erre a hűségre hivatkozott Eliézer BETÚÉL házában, ennek alapján kötelezte el Jákób Józsefet arra, hogy tetemeit az ősök sírjába temesse el (1Móz 47,29). JÓNÁTÁN a barátságukból fakadó hűség normái szerint segítette DÁVIDot atyja, Saul ellenében és Dávid, amikor Jónátán életben maradt fiával jót tett, erre a kötelező hűségre hivatkozott (2Sám 9,1). Hasonló módon járt el BARZILLAJjal (1Kir 2,7) szemben is és RUTH is anyósával szemben, amikor nem hagyta magára, és elhalt férjével szemben, amikor rokonhoz ment újra férjhez (Ruth 3,10).
A szövetségi viszonyból következik, hogy Isten népétől, amelyhez Ő mindig hűséges, hűséget vár és igényel. Ennek az igénynek különösen a próféták adnak hangot (Jer 2,1; Hós 10,12; 12,7). Az ÚSZ népétől is hűséget vár Isten (Mt 22,23; Róm 3,3; 1Kor 4,2.17; Jel 2,10.13; Zsid 12,1; 13,7). Krisztus követői mindenekelőtt a Jézus Krisztus által véghezvitt üdvcselekményekben tapasztalhatják meg Isten hűségét, amelyre azzal válaszolnak, hogy azt elfogadják és abban szilárdan megmaradnak (a g. pisztisz szónak megvan mind a két jelentése). Az hűséges, aki mindvégig megáll a hitben (hithűség), minden kísértés, próbatétel és üldöztetés közepette (1Kor 16,13; 2Kor 13,5; Gal 5,1; Kol 4,12; Ef 6,11kk). Ennek megfelelően az ÚSZ-ben van a hű szónak olyan jelentése, hogy hűségesen, azaz az elvárásnak megfelelően cselekszik (Mt 24,25; 25,21; Lk 16,10) és használatos abban az értelemben is, hogy a hitben minden körülmények között kitart (Jel 2,10; 17,14). A hűség a Lélek gyümölcse (Gal 5,22).
SzB
