Haszidok
Haszidok A zsidóságnak a MAKKABEUSOK korában kialakult vallási mozgalma és pártja, melynek tagjai magukat »kegyeseknek« nevezték el (h. haszidim, g. asszidaioi vö. 1Makk 2,42).
A haszidok mozgalma a zsidó papság körén belül felerősödő hellénizáló törekvések (ld. HELLÉNIZMUS; HELLÉNIZÁLÁS) ellenhatásaképpen jött létre még a Makkabeusok szabadságharca előtt. Leginkább Izráel városain kívül, a lakatlan pusztában éltek, mivel Izráel helyreállítását, néppé formálódásához hasonlóan, a pusztában várták (vö. Ézs 40,3; Qumráni Szekta szabályzat - 1 QS VIII, 14.) A hamarosan bekövetkező eszkhatológiai eseményekre tekintettel megtérésre szólították fel egész Izráelt. A megtértek, a »kegyesek« (haszidim), az igaz Izráel, a próféták által hirdetett »szent maradék« (Ézs 4,3; 6,12k; 37,31; Zof 3,12; Jer 31,7). A szent cél elérése érdekében szigorú Tóra-hűséget hirdettek. IV. Antiokhosz Epinész hellénizáló törekvéseinek ellensúlyozására, valamint a zsidó vallás szabad gyakorlása érdekében rövid időre csatlakoztak a Makkabeusok szabadságharcához is.
A haszidok pártja már a Makkabeusok első győzelmei után elvesztette egységességét. A párt egy része megelégedett a kivívott vallásszabadsággal, míg a másik része folytatta Júdás vezetésével a szabadságharcot. A végső szakadást az okozta, hogy Júdás halála után (160) testvére, Jonatán, nem csupán a harcok vezetését vette át, hanem Kr. e. 152-ben főpappá is szenteltette magát, és ezzel a szent hagyomány által törvényesített Cádók-főpapi nemzetséget érvénytelenné tette.
A FARIZEUSOK, ESSZÉNUSOK és a qumrániak mozgalma a haszidok mozgalmától veszi eredetét.
VG
