Hellénizálás
Hellénizálás A kifejezés a g. hellénizein igéből származik, melynek első jelentése: »g. nyelven beszélni« (szemben a »barbarizein« igével). Tranzitív értelmű jelentése: »elgörögösíteni«. Ebben az értelemben azt a történelmi folyamatot jelenti, amely már jóval Nagy Sándor hellénizálási törekvései előtt megkezdődött, és egészen a római császár-korig elhúzódott, s amelynek során a nem-g. népek és országok a g. nyelvet és művelődést elsajátították.
Az első, nagyobb méretű, tudatos hellénizálás a Macedóniai Fülöp király nevéhez fűződik, aki hódításaival Macedóniát és hátországait a hellén műveltség vonzáskörébe állította. Fia, Nagy Sándor és utódai Ázsia és Egyiptom birodalmait hellénizálták új városok alapításával, amelyek a hellén szellemet voltak hivatva terjeszteni. Jóllehet a Nagy Sándor halála után kialakult diadokhosz-birodalmak vezetőrétege g.-macedón volt, a hellénizálás itt jóval felszínesebb lehetett. A Ptolemaioszok-birodalmában a g. neveket csak az uralkodó vezetőréteg viselhette, amely g. anyanyelvét, kultúráját és vallását Egyiptomban is megtartotta. Ázsiában viszont a lakosság nagymértékben átvette a hellén kultúrát. A hellén kultúrát sugárzó, új alapítású városok száma is jóval nagyobb volt ebben a térségben. A születésüktől fogva hellének számával együtt nőtt azoknak a barbár helléneknek a száma, akik a helléniszmosz-t, azaz a g. nyelvet, vallást és kultúrát elsajátították.
A hellénizálás folyamata azonban nem csupán azokon a területeken ment végbe, ahol azokat Nagy Sándor és utódai terjesztették, hanem az antik világ NY-i részén is: Rómában és Közép-Itáliában. K-en a fentebb vázolt hellenizálódási folyamat meg is állt akkor, amikor a rómaiak ezeket a diadokhosz államokat meghódították és az Imperium Romanum provinciáivá lettek. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a diadokhosz-birodalmak megszűntével a K-i kultúrák diadalútra keltek a Római Birodalomban. (Ld. Még HELLÉNIZMUS, HELLÉNISTA ZSIDÓSÁG)
