Isten Báránya
Isten Báránya Jézus Krisztus elnevezése, mely megváltó halálát hangsúlyozza. Mind az ÓSZ, mind az ÚSZ több szóval jelöli a bárány kora, neme, rendeltetése szerint. Ez az ÚSZ-i kifejezés az amnosz szóval történik, melyet a LXX is legtöbbször használ, de főleg a h. kebesz fordításaként. A Jel-ben 28-szor fordul elő a bárány szó Jézus Krisztusra vonatkozóan, mint a g. arnion fordítása. (Egyszer az Antikrisztusra vonatkozóan - Jel 13,11).
A Megváltónak, mint báránynak a leírása ismeretlen a judaizmusban. Az ÓSZ-ben Krisztus-bizonyságot kereső keresztyének azonban már kezdetben Ézs 53-at Jézus Krisztusra értették (vö. ApCsel 8,32kk). Jézus keresztrefeszítése a páskaünnepen történt (Jn 18,39), így Pál Jézust a páskabáránnyal azonosítja (1Kor 5,7), aki helyettes áldozatával elveszi a világ bűneit (Jn 1,29.36). Az ÓSZ-i áldozati állatokra vonatkozó előírásokat halálában magán viseli: hibátlan (1Pt 1,19; vö. 2Móz 12,5), némán alávetette magát a szenvedésnek és megöletésnek (Lk 23,25; ApCsel 8,32; 1Pt 2,21-23; vö. Ézs 53,7).
A Jel Krisztusról, mint Bárányról úgy szól, mint aki Megváltó és Szabadító, aki az Antikrisztussal, a Sátánnal vívott harcában éppen engedelmes halála által lett győztes. Hangsúlyos megöletésének ténye (5,6.9.12; 13,8); vére a bűnből való váltságért folyt ki (7,14; 12,11). De legyőzte a halált (5,5-6), méltóvá tétetett, hogy hatalma legyen a világ fölött (5,7kk); isteni tiszteletben részesült (5,8kk; 7,9), felmagasztaltatott (14,1), az ellene támadó hatalmakat legyőzi (17,14), ítélni fog (6,16k; 14,10), ill. megtart és üdvözít (13,8; 21,27). A Bárány uralma mindenek fölött való (17,14; 19,16); menyegzői vacsorában egyesül övéivel (19,9) a királyi uralom részese (22,1.3).
BGy
