Jóás
Jóás 1. Júda királya (Kr. e. 835-796). Apja Ahazjá, anyja a beérsebai Cibjá volt. Amikor Ahazjá meghalt, anyja, Ataljá, aki Aháb és Jezábel lánya, Omri unokája volt (2Krón 21,6; 2Kir 8,26), magához ragadta a hatalmat, és kipusztította Júda királyi házának minden ivadékát. Jósebának azonban, aki Jórám király lánya, Ahazjá testvére, Jójádá főpap felesége volt, sikerült Jóást megmenteni. Hat éven át a templomban rejtegették és nevelték (2Kir 11,1kk; 2Krón 22,10kk).
Amikor hétéves lett, Jójádá gondos előkészítés után királlyá koronázta. A koronázást szövetségkötés követte, hogy mindenben az Úr útjain járnak. Baal templomát lerombolták, oltárait, bálványszobrait összezúzták, papját megölték. De az áldozóhalmokat nem szüntették meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett rajtuk (2Kir 12,4).
Jóás elhatározta a templom felújítását, ami sok helyen omladozott, mert Ataljá és fiai az Úr házának szentelt pénzt a Baalokra költötték (2Krón 24,7). A terv megvalósulását hosszú ideig a papok és léviták akadályozták, mert az összegyűjtött adományokat eltették maguknak (2Kir 12,7k). Végül a király perselyt tétetett a templom kapuja elé. A nép ebbe helyezte az adományokat. A perselyt időről időre bizottság bontotta fel. Így megtörtént a templom felújítása. A nép bőven adakozott. A megmaradt pénzből szent eszközöket, edényeket készítettek (2Krón 24,4kk; 2Kir 12,5kk).
Jójádá főpap halála után Jóás, Júda vezető embereinek engedve, elhagyta az Urat. Isten próféták által figyelmeztette őt és a népet is, de nem hallgattak szavára. Zakariás prófétát, Jójádá főpap fiát, a király parancsára megkövezték a templom udvarán (2Krón 24,20kk; Lk 11,51; Mt 23,35). Egy év múlva isten Arám kezébe adta Júdát (2Kir 12,18kk). Szolgái összeesküdtek ellene, s a beteg királyt ágyában meggyilkolták (2Krón 24,25).
2. Jóáháznak, Izráel királyának a fia és utóda (Kr. e. 798-783). Uralkodása idején kezdett fellélegezni Izráel az arámok nyomása alól. Elizeus jövendölésének megfelelően (2Kir 13,14kk) három jelentős győzelmet aratott Benhadad felett. Visszaszerezte azokat a városokat, amelyeket apja elveszített (2Kir 13,25). E győzelmek háttere, hogy az asszírok három ízben is hadjáratot vezettek Damaszkusz ellen. Ezért lehetett volna Jóás győzelme sokkal nagyobb, ha a szíve más lett volna (2Kir 13,19). Uralkodása idején háború tört ki Izráel és Júda között. A harcot Amacjá, Júda királya kezdeményezte, akit elbizakodottá tett az Edóm feletti győzelme. Jóás nem akarta a testvérháborút. Amacjá azonban hajthatatlan maradt, s Jóás megsemmisítő vereséget mért rá Bét-Semesnél. Bevonult Jeruzsálembe is. A város kőfalainak egy részét leromboltatta, a templom és a királyi palota kincseit zsákmányul magával vitte Samáriába. Jeroboámnak, a Nebát fiának bűnétől (1Kir 12,25kk) azonban nem tért el. Ezzel azt cselekedte, amit gyűlöl az Úr. Békében halt meg. Samáriában temették el (2Kir 13,11.13).
3. A Júda törzséből való Sélának a fia, aki Móábból házasodott, de visszatért Lehembe (1Krón 4,21k).
4. Gedeon apja. Manassé törzsében az Abiezer nemzetséghez tartozott. Fiát bölcsen megvédte az ofraiak bosszújától, amikor az lerombolta Baal oltárát, s a mellette lévő szent fát kivágta (Bír 6,11.25kk).
5. A gibeai Semáá fia, Benjámin törzséből, aki Ciklagban csatlakozott Dávidhoz (1Krón 12,3).
6. Áháb izráeli király fia. Ámón városparancsnokkal együtt vigyázott Mikejáhú prófétára a Rámót-Gileádért folytatott hadjárat alatt (1Kir 22,26kk).
7. A benjámini Beker fia (1Krón 7,8).
8. Az olajraktárak felügyelője Dávid korában (1Krón 27,28).
NA
