Jónás könyve
Jónás könyve 1. A tizenkét ún. »kisprófétai« könyv közül az ötödik. Mégsem próféciákat tartalmaz, hanem elbeszélést, amelynek a hőse egy próféta: Jónás, Amittai fia.
2. Írója ismeretlen.
3. Megírásának ideje valószínűleg a Kr. e. 4. szd. A fogságból való hazatérés után Ezsdrás és Nehémiás óriási erőfeszítéseket tettek Izráel népének újjászervezésére, a nemzeti és vallási tisztaság megóvására minden külső behatás ellen. Ezért voltak kénytelenek rendkívül szigorú intézkedéseket hozni azok ellen, akik idegen nőkkel kötöttek házasságot. A rajtuk keresztül érvényesülő befolyás már-már létében fenyegette a közösséget. Intézkedéseik azonban egészségtelen fejlődésnek a kiindulásai lehettek: Izráel el- és bezárkózása, a misszióról való megfeledkezés. Ez ellen íródhatott figyelmeztetésként a könyv, tehát Ezsdrás és Nehémiás kora után.
Ezt a datálást támasztják alá nyelvi megfigyelések. Több olyan szót használ, amelyek Jón-on kívül csak Ezékielnél és ennél későbbi B-i könyvekben fordulnak elő és több olyat, amelyek a h. ÓSZ-ben csak a késői B-i és még későbbi B-án kívüli arámban fordulnak elő.
4. Tartalma: Isten parancsot ad Jónásnak arra, hogy menjen a gonosz Ninivébe és ott prédikáljon. Jónás hajóra száll és az ellenkező irányba, Tarsísba menekül. Isten nagy vihart támaszt, a hajó veszélyben forog. A pogány matrózok mindent megtesznek a hajó megmentésére: a holmikat a tengerbe dobálják, majd mindenki imádkozik a saját istenéhez. Eközben Jónás alszik. A hajóskapitány fölébreszti és felszólítja, hogy ő is imádkozzék. Sorsot vetnek, hogy megtudják, melyikük miatt támadt a veszedelem. Jónás elmondja, hogy ő kicsoda, miért menekül és azt is, hogy csak úgy menekülnek meg a viharból, ha őt a tengerbe dobják. A hajósok ekkor már az Úrhoz imádkoznak. Félik őt, áldozatot mutatnak be és fogadalmat tesznek neki, amit később be is váltanak. Jónást a tengerbe dobják, a tenger lecsendesedik.
Jónást elnyeli egy nagy hal. Három napig van a hal gyomrában, ahol imádkozik. Imádsága (Jón 2,3-10) kifejezéseiben, szerkezetében a Zsolt imádságaival rokon. Az Úr parancsot ad a halnak, és az kiköpi Jónást a szárazra.
Ekkor Isten újra parancsot ad Jónásnak, hogy menjen Ninivébe és prédikáljon, amit ezúttal meg is tesz. Egész Ninive bűnbánatot tart, Isten pedig nem pusztítja el Ninivét.
Jónás ezen megsértődik és meg akar halni. Azután kimegy a városból és egy kunyhó árnyékából nézi, mi lesz a város sorsa. Isten először egy bokrot növeszt Jónás fölé, hogy árnyékot tartson, aminek Jónás nagyon örül. Majd hirtelen elszárítja a bokrot, ugyanakkor tikkasztó szelet küld. Jónás rosszul lesz és újra meg akar halni. Isten ekkor megmondja neki, hogy az eset Jónás tanulságára van. Ő szánja a bokrot, amelyért nem fáradt. Hát Isten hogyne szánná azt a rengeteg embert és állatot, amely a városban van?
5. A történet üzenetének megfejtését maga a könyv adja tehát a kezünkbe. Isten szereti a teremtett világot, a pogányokat, sőt az állatokat is. Aki ismeri Istent (könyvünkben a próféta, továbbá annak olvasója, vagyis Isten népe), annak kötelessége az igét hirdetni. Helytelen dolog elhallgatni és kárörvendve várni a pogányok pusztulását. Annál is inkább, mert a pogányok (matrózok, Ninive) azért nem tértek meg, mert még nem hallották az Úrról szóló bizonyságtételt. Mihelyt hallják, megtérnek. A könyv üzenete így azonos Deutero-Ézsaiás és az ÚSZ tanításával (Ézs 42,5-12; 45,22; Mt 28,18-20; ApCsel 15,7-9 stb.). A teremtő Isten mindenüvé elérő hatalma a könyv másik nagy témája. Rendelkezésére állnak a természet erői (vihar, hal, bokor, hőség, féreg), Izráel határain túl (tenger, Ninive). Ebben a nagy összefüggésben kell látnia Izráelnek a maga szolgálatát.
6. A könyv szimbolikája:
a) Főhőséről annyit tudunk, hogy megjövendölte Izráel területi gyarapodását, ami II. Jeroboám alatt bekövetkezett (2Kir 14,25). Róla egyetlen történeti értesülésünk az, hogy üdvpróféta volt. Az üdvpróféták általában Izráel megalapozatlan nacionalista várakozásának szószólói voltak (pl. Jer 28. r.; 29,24-32). Egy olyan próféta, aki egy gonosz király alatt Izráel gyarapodását jövendölte, alkalmasnak látszott az elzárkózó, magának élő választott nép jelképéül.
A Jónás név h. jónáh, jelentése: »galamb«. A galamb több helyt Izráel jelképe (Zsolt 74,19; Hós 7,11; 11,11). A főhős így tulajdonképpen Izráel.
Jónás Amittaj fia. H. 'amittaj. A h. 'emet szó jelentése: »hűség«. A hozzá kapcsolódó j Jahve nevére utalhat. A korabeli hallgató ezt hallotta ki a névből: Galamb (= Izráel), az Úr hűségének gyermeke.
b) NINIVE Kr. e. 612-ben elesett, jelentéktelen hellyé vált. A történelmi Jónás idejében viszont még nem volt királyi székhely, csak a következő szd.-ban lett azzá. Hosszú időn át azonban az Izráelt fenyegető, hatalmas asszír birodalom nagy-, majd fővárosa. Ezért pusztulása után továbbra is az isten nélküli, istenellenes hatalom jelképe maradt. NÁHUM KÖNYVE végleg így őrizte meg Izráel emlékezetében.
c) A nagy hal. Fölösleges kísérletek történtek valamely ismert halfajtával való azonosítására, valamint annak bizonyítására, hogy egy ember három napig kibírhatja a gyomrában. A Jer 51,34 úgy beszél Nebukadneccarról, hogy mint egy sárkány, úgy elnyelte Izráelt. E szerint a (vitatott) értelmezés szerint könyvünk a fogság utáni Izráelt figyelmezteti: a hal gyomrából (fogságból) kiszabadulva most már teljesítse azt a kötelességét, aminek az elmulasztása miatt odakerült.
A könyvből és más B-i helyekből nyert bizonyítékok szerint a Jón-nek megértése nem függ attól, hogy valóságos vagy fiktív történetet mond-e el. Feszülten vagy mosolyogva figyelve az elbeszélést, a mindenkori hallgató megértheti, amit a szentíró el akart mondani általa. Így fölöslegessé válik annak vitatása, hogy a régészet által feltárt város valóban háromnapi járóföldnyi-e, esetleg hozzá értendő-e még a környék is, vagy hogy a Kr. e. 763-as napfogyatkozás hozzásegítette-e Ninivét a heves bűnbánathoz.
7. A könyv műfajai: Szimbolikus motívumokat fölhasználó, tanító elbeszélés. Prófétai jellege abban van, hogy Izráel történetének meghatározott pontján hirdette Isten időszerű figyelmeztetését, amelynek azonban mindenkori hatálya van. A bele illesztett zsoltár része Izráel imádságirodalmának. Mint sok más zsoltár, a könyörgéssel egyben hálát is ad a szabadulásért, mielőtt az valóban megtörtént volna.
8. További összefüggések: A Jóel 2,13-14 óhaja, hogy az Úr a bűnbánat alapján megbánja a tervezett büntetést, amelyet népére kíván hozni. Jón ezt a reménységet az egész világra kiterjeszti (3,10). A Jer 18,7k prófétai kijelentés formájában hirdeti, hogy Isten ítéletet mond ki egy népről vagy országról, de ha megtér az a nép, akkor megbánja az ítéletet. Jón ugyanezt történetbe öltöztetve mondja el (Jeremiásnál a fazekas példázatába ágyazva hangzik el).
A népek megváltására irányul Isten világos és éltető szava, ami a prófétához szól (1,1) ugyanúgy, ahogyan általában a prófétákhoz szólt. Szatirikus vonása az 1. r.-nek, hogy Jónás (Isten népe) az ige birtokában alszik, miközben a matrózok (pogányok) minden tőlük telhetőt megtesznek, amit a szakma követel (1,5.13), sőt még imádkoznak is. A vihar ezúttal Isten embere miatt van rajtuk! Erőfeszítésük eredménytelen, meg kell szólalnia a prófétának. A pogány kapitány költögeti a prófétát. Amikor megszólal a próféta, megtérés az eredmény: a hajón is, Ninivében is. Megszűnik a tenger háborgása és elmarad az ítélet. Ő olyat mond, amit a többiek nem tudhatnak. Mindez a misszió kötelességének gondolatát hangsúlyozza.
Az Úr küldi a halat (fogságot?), nem véletlen szerencsétlenség. Ez egyelőre még nem szabadítás, méységeket jár benne Jónás (2,4.7a). A szerencsétlenség nevelőiskola, megtanít imádkozni. A boldogságot (az Úrral való közösséget) még ott találja meg (2,7b-10). A szerencsétlenség mentőeszközzé válik.
A 3-4. r. Isten türelméről szól nemcsak Ninive, hanem Jónás iránt is, hiszen ő megint csak perbe száll az Úrral, belsőleg ismét ott van, ahol a büntetés előtt. Kérdéssel végződik a könyv, ami folyamatos válaszadásra hívja Isten népét.
9. Jónás könyve az ÚSZ-ben: Az igehirdető Jónás jel volt a niniveiek számára: az igehirdető Jézus jel a saját nemzedékének. Azok megtértek, ezek nem, pedig Jézus nagyobb Jónásnál (Lk 11,29-32; Mt 11,41). Ezért a niniveiek megítélik ezt a nemzedéket.
Jónás háromnapos tartózkodása a halban előképe Jézus háromnapos tartózkodásának a föld gyomrában (Mt 12,39k).
CP
