Jövevény
Jövevény H. gér, néha vele azonos jelentéssel: tósáb (1Móz 23,4). Olyan személy, aki saját közösségéből - családjából, népéből - kiszakadva huzamosan tartózkodik egy másik közösség területén, magában vagy szűkebb családjával. Megkülönböztetendő az idegenektől (átutazók, követek stb.), akik csak ideiglenesen vannak valahol, és a foglyoktól, rabszolgáktól, akik külső kényszer alapján vannak ott. Mindenki csak a saját közösségének teljes jogú polgára, védelmet családjától kap (életet védő vérbosszú, nevének fennmaradását biztosító sógorházasság vagy anyagi segítség vö. 3Móz 25,25kk), ezért a jövevény helyzete nehézségekkel jár.
Jövevényként tartózkodott Ábrahám Kánaán földjén (1Móz 23,4), Egyiptomban (12,10), Lót Sodomában (19,9), Mózes Midjánban (2Móz 2,22; 18,3), Elimelek feleségével és két fiával Móábban (Ruth 1,1), sőt az efraimi is annak számít Benjáminban (Bír 9,16).
Az ÓSZ több helyen jövevénységnek nevezi Izráel egyiptomi tartózkodását (2Móz 22,20; 23,9; 3Móz 19,34; 5Móz 10,19). Ez inkább érzelmi érvelésként történik, hogy a jövevényt segítse, Izráel jogi helyzete ott a szolgaság volt (2Móz 20,2). Általános emberi magatartás az idegenekkel szembeni alaptalan ellenséges érzület (1Móz 19,9).
A föld a nemzetségé volt, ezért a jövevénynek nem volt földje (vö. 3Móz 25,23), Ez 47,22 ennek megváltoztatására biztat. A törvény az ugyancsak földtelen lévitával és kiszolgáltatott özveggyel együtt veszi védelme alá (5Móz 14,29; 16,11.14; 18,6; 26,11 - 3Móz 19,10; 5Móz 24,14.19-21; Zsolt 146,9; Mal 3,5). A cél a teljes egyenjogúság (3Móz 19,33k; 5Móz 10,19). Ezt munkálják a részrendelkezések is: éppúgy rendelkezésre áll a menedékváros (4Móz 35,15), a törvény előtt egyenlő (3Móz 24,22; 5Móz 1,6), megilleti a szombatnapi nyugodalom (2Móz 20,10) és ugyanúgy lakol a törvényszegésért (2Móz 20,2; 24,16). Szabad útja van Izráel kultuszi közösségébe: körülmetélkedhet és akkor részt vehet a páskában (2Móz 12,48k), áldozhat (4Móz 15,14), az engesztelési ünnepen nem kell dolgoznia (3Móz 16,29).
A föld az Úré, maga Izráel is jövevény nála (3Móz 25,23; Zsolt 39,13; 119,19; 1Krón 29,15).
Jézus jövevény volt a földön, egy jövevény befogadása az ő befogadása (Mt 25,35.43). Krisztus vére által az egykori pogány már nem jövevény, hanem polgártárs és Isten házanépének a tagja (Ef 2,13-19). Isten kegyelmet nyert szent népe (1Pt 2,9k) a földön jövevény, akinek vigyáznia kell magára (2,11).
