Júdás

Teljes szövegű keresés

Júdás A h. Júda név g. alakja. E néven a B-i korban nyolc ismertebb férfival találkozunk:
1. Makkabeus Júdás, Mattathiasz pap fia, a zsidók vezére, amikor felkeltek a szíriai Szeleukidák ellen a vallásuk elnyomása és a zsidóságot hellénizálni akaró politikájuk ellen (1Makk 2,4; 3,1-9.23; 2Makk 2,19; 5,27; 8,1-15.39). Apja halála után Kr. e. 167-ben vette át a nép vezetését és sikeres csatákban legyőzte Gorgiasz, Lüsziasz és Nikanor szír hadvezéreket. A szentély 3 évi megszentségtelenítése után 165 decemberében sikerül neki helyreállítani a templomi szolgálat tisztaságát, bár egy szír megszálló csapat a várban maradt. E megtisztítás emléke Kislév hava 25-én a Hanukka-ünnepe.
Júdás ezután a szomszédos népek ellen viselt hódító háborúkkal próbálta kiterjeszteni Júdea határait. Megújuló támadásaival azonban Lüsziasz újból Szíria hatalma alá hajtotta a zsidókat, ugyanakkor azonban biztosították a vallásuk szabad gyakorlatát. Júdás ezután Alkimosz főpappal került szembe és sikerült legyőznie Nikanort is, aki Alkimosz támogatására érkezett. Júdás szövetséget kötött a rómaiakkal, de nem sokkal ezután Bakhidesz legyőzte őt és Júdás maga is elesett a harcban, Kr. e. 161-ben. Modinban temették el. (Ld. MAKKABEUSOK)
2. Júdásnak hívták Hirkanosz János (Kr. e. 135-104) testvérét is, aki a kendebaioszok elleni harcban sebesült meg.
3. Jézusnak két apostola is volt, aki a Júdás nevet viselte:
3.1. Júdás Iskáriótes, akit az apostolok listáján mindig az utolsó helyen említenek és azt is hozzáteszik: »aki el is árulta őt« (Mt 10,4; Mk 3,19). Iskáriótes melléknevét valószínűleg onnan kapta, hagy a Júda D-i részén lévő Kerijót városából származott. Jézus maga választotta az apostolok közé (Lk 6,13kk). Ő volt az egyetlen tanítvány Júda törzséből. Elhívása részleteiről semmit sem tudunk. Pénzsóvár ember volt (Mt 26,14-16), Jézus mégis rábízta az »erszényt«, tehát ő kezelte az apostolok közös pénzét, amiből időnként elcsent (Jn 12,6; 13,29). A végén 30 ezüstpénzért még a Mesterét is kiszolgáltatta a főpapoknak, Jézus ellenségeinek (Mt 26,47-9). Árulása okát mások abban látják, hogy csalódott Jézusban, akit Messiásnak tartott (Mt 26,1-16; Mk 14,1-11). Valószínű, hogy Júdás földi-messiási megfontolások alapján csatlakozott Jézushoz. Mikor aztán Jézus a földi-nemzeti királyságot elutasította magától (Jn 6,15), Júdás is visszavonult (Lk 22,3 és Jn 13,2.30). Júdás árulását kimondottan a Sátán Jézus elleni harcával hozzák kapcsolatba.
Jézus már korán inti a tanítványait, hogy a tanítványi körbe beférkőzött egy áruló is, akinek a nevét viszont nem leplezte le (Jn 6,70-71). Először a betániai megkenetése alkalmával kerülnek szembe egymással, amikor Jézus visszautasítja Júdás véleményét, hogy ezt a pénzt jobb lett volna a szegényeknek adni. Az utolsó vacsorán újra említi, hogy valaki elárulja őt, de most már meg is jelöli az árulót. Júdás meg is kérdezi, hogy vajon ő-e az, és Jézus ráhagyja, aztán elküldi őt anélkül, hogy a többiek gyanút fognának (Jn 13,23-29). Sokan vitatják a kérdést: vajon Júdás jelen volt-e az úrvacsora szereztetésénél? (Júdás-kommunio). Csak annyi bizonyos, hogy Júdás a leleplezése után hagyja el a termet, s mivel tudja, hogy Jézus az utolsó időben az éjszakáit a Gecsemáné kertjében tölti, oda vezeti a poroszlókat, ahol aztán csókkal árulja el Jézust (Lk 22,47-54; Jn 18,1-11). Mikor látta, hogy Jézust halálra ítélik, megbánta tettét, de mivel nem találta meg a »megbánás helyét«, felakasztotta magát (Mt 27,3-5; ApCsel 1,17-18). Vagy a kötél szakadt el, vagy az ág tört le és ő lezuhant a mélységbe.
3.2. A másik Júdás apostol a Jakab fia (Lk 6,16; Jn 14,22; ApCsel 1,13). Máté Lebbeusnak, Márk Taddeusnak is nevezi (Mt 10,3; Mk 3,18). A két melléknév azonos jelentésű. Tertullianus és Origenész egyházatyák Jakab testvérének, a Júdás levele írójának tartották, ami grammatikailag lehetséges ugyan, de nem valószínű. Ő volt az, aki megkérdezte Jézust: »Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat és nem a világnak?« (Jn 14,22).
5. Júdásnak hívták Jézus egyik testvérét is. Ezt két ev is feljegyzi (Mt 13,55; Mk 6,3). Eszerint Jézusnak négy férfi és legalább két nőtestvére volt. Az őskeresztyén hagyomány szerint ő volt a Júdás neve alatt fennmaradt levél szerzője (Júd 1). Még az 1Kor 9,5 alapján gondolják róla, hogy nős volt. Egyébként más adatunk nincs.
Az ev-ok tanúsága szerint bizonyos, hogy Júdás is, mint Jakab és a többi testvér, eleinte közömbös volt Jézussal szemben (Mt 12,46-50). Sőt a Jn 7,5 kifejezetten azt írja, hogy nem hittek benne. Csak a feltámadása után, amikor megjelent Jakabnak (1Kor 15,7), csak akkor lettek a testvérek keresztyének és a korai egyház vezetői (ApCsel 1,14; 1Kor 9,5). Eusebius egyháztörténet-író a Historia c. munkájában (III. 19-20; 32,6) említi Hegesippus Kr. u. 180 körüli feljegyzését, amely szerint Júdás két unokáját mint dáviditákat és így potenciális trónkövetelelőket és forradalmárokat Domitianus (Kr. u. 81-96) császár előtt bevádolták. A császár maga elé idézte őket, ahol elismerték dávidita származásukat, de Krisztus királyságára azt mondták, hogy az mennyei királyság, nem e világból való. Mikor a császár látta, hogy mindketten egyszerű parasztemberek, mint veszélyteleneket, elbocsátotta őket. Ezután mint a hit bizonyságtévői és az Úrnak a rokonai, egészen Traianus császár napjaiig vezették az egyházakat. - Júdás ezek szerint Domitianus császár idején már halott volt. Hogy mióta, arra nincsenek adataink.
6. Júdás volt a neve annak a galileai férfinak is (ApCsel 5,37), aki lázadást szervezett a rómaiak ellen Kr. u. 6-ban vagy 7-ben. Az ApCsel 5,37 úgy említi őt, mint »a galileai Júdás«-t, Teudással együtt, mint akiknek a felkelése eredménytelen volt. Életéről annyit tudunk, hogy a Gaulanitisz-beli Gamalából származott és egy Cádók nevű farizeussal megalapították a zélóták pártját, amely harcot kezdett a Rómától való szabadságért és a teokrácia visszaállításáért. Az általuk kibontakoztatott vallási irányzat semmiféle emberi tekintélyt nem volt hajlandó eltűrni, csupán az abszolút teokráciát. És bár őt megölték, gondolatai a zélóták pártjában tovább éltek és sok nyugtalanságot okoztak. (Josephus Flavius zsidó történetíró A zsidók története c. műve XVIII.1, 1.6; XX.5,2).
7. Júdás, akit Barsabbásnak is hívtak, a jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetője volt (ApCsel 15,22.27.32). Pállal, Barnabással és Szilásszal együtt ők adták át az antiókhiai gyülekezetnek a jeruzsálemi apostoli gyűlés határozatát, hogy a pogányokból lett keresztyénekre ne tegyenek több terhet annál, mint ami föltétlenül szükséges (28). Júdást és Szilászt prófétáknak is nevezték, akik az antiókhiai gyülekezetben igehirdetést is végeztek. Később Júdás visszatért Jeruzsálembe. Az ApCsel 1,23-ban említett József, más néven Barsabbás, akinek Jusztusz volt a mellékneve, talán testvére volt. Ha a Barsabbás név azt teszi, hogy »a szombat fia«, az azt jelenti, hogy mindketten szombaton születtek.
8. Júdásnak hívták azt a damaszkuszi Egyenes utcában lakó - valószínűleg keresztyén - férfiút, akinek a házában lakott Pál, miután Damaszkuszhoz közeledve mennyei fény villant fel előtte és három napig nem látott (ApCsel 9,11).
BF

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages