Judit, Judit könyve
Judit, Judit könyve Női név, h. jöhudit, jelentése: »a zsidó nő«. A név Judit könyvén kívül csak egyszer fordul elő a B-ban (1Móz 26,34), mint Ézsau egyik feleségének a neve.
Az (apokrif) Judit könyvének hősnője egy palesztinai kisváros, Bétuli lakosa, kegyes, igen szép özvegyasszony, a Simeon törzséből való Manassé özvegye. Három évig és 4 hónapig élt özvegyen. Férje hagyott reá pénzt, ékszereket, szolgákat, nyájakat, mezőket. Mindennap gyászruhába öltözött és böjtölt, kivéve a szombatokat és az újhold ünnepét.
A könyv rövid tartalma: Izráelt megtámadta Ninive királyának, Nebukadneccarnak a hadvezére, Holofernesz hatalmas sereggel. Bétuli városkát a hadsereg körülzárta és ostrom alá vette. A város lakói már a szomjhalál szélén álltak, ezért a vezetők fel akarták adni a várost. Ekkor állt elő Judit és kijelentette: arra hívta el Isten, hogy szabadítsa meg honfitársait. Szépen felöltözött és kezében ajándékokkal átment az ellenség táborába, ahol népe árulójának adta ki magát. Szépségével felkeltette a hadvezér szenvedélyét. Egy díszvacsora után kihasználva Holofernesz részegségét, levágta annak fejét és miután sértetlenül hazatért városába, a vár fokára tűzette a levágott fejet. Másnap az ellenség táborában a történtek miatt nagy pánik tört ki, s ennek következtében az ostromló hadsereg elmenekült. Judit 105 évet élt meg, mindvégig özvegységben. Népe a nagy nemzeti hősök között tartja számon. Életében és halála után is még sokáig nem háborgatta ellenség Izráelt.
Judit könyve nem került bele a kanonikus könyvek gyűjteményébe. Az ÓSZ-i APOKRIFUS iratok közé tartozik. A protestáns B-kiadások nem is tartalmazzák. A katolikus B-ban a történeti könyvek és a bölcsességirodalom között található.
A könyv eredeti szerzője ismeretlen, aki valószínűleg h. nyelven írta művét a 2. szd. végén. Ez az eredeti szöveg azonban elveszett, csak egy g. nyelvű, valószínűleg szabad fordítása vagy átdolgozása maradt fenn több változatban. Számos latin fordítása is van, amelyek egymástól és a g. szövegektől is több ponton különböznek. Számon tartanak egy szír és három h. nyelvű kéziratot is. Ezenkívül az elbeszélésnek különböző változatait megőrizte a Midrás és két bizánci krónikás is.
A könyv irodalmi műfaja nem határozható meg modern fogalmakkal. Nem lehet a szó mai értelmében vett történelmi elbeszélésnek tekinteni, mert noha valóságosan is megtörtént esemény lehet a magva, a szerkesztés során, a mai formájában az eredeti történet számos B-i motívummal lett kibővítve: pl. Eglon meggyilkolása (Bír 3,12-30), Sisera meggyilkolása (Bír 4-5) stb. Az elbeszélés adatai történetileg nem hitelesek. Így pl. Nebukadneccart Ninive királyának nevezi, akinek a seregét a fogságból hazatért zsidók legyőzik. Problémát jelent az elbeszélés helyszínének azonosítása is. Ismeretes Józsué könyvéből egy Betul nevű helység (Józs 19,4), amely a Simeon területén feküdt, viszont a Judit könyvében leírt események Samáriában játszódnak.
A könyv szerzője nem egy eseménynek a történetileg hiteles leírását tűzte ki célul, hanem egy tanítást akart illusztrálni az elbeszélés által, amely szerint: Izráel Istene még a legnagyobb veszélyek között sem hagyja el övéit. Meg tudja semmisíteni ellenségeinek a tervét és szándékát, ha övéi nem fordulnak el Tőle. Ezzel a bizonyságtétellel akarja a szerző honfitársait buzdítani és bátorítani. A könyv 16 fejezetből áll. A zsidóság a Makkabeus-kortól kezdve az istentiszteleten a HANUKKA ünnepkörben használja. (Ld. még APOKRIFUS IRATOK)
SzB
