Kín
Kín A B általában az igen nagy testi-lelki szenvedést nevezi kínnak. Okozhatja betegség (Mt 4,24; 8,6), emberi gonoszság (1Móz 42,21; 2Móz 3,9), tudatlanság (Ézs 53,3kk; ApCsel 3,17; Lk 23,34). Vannak kínok, amik örömre fordulnak, mint a szülő asszonyé (Jn 16,21), s vannak örömök, amik kínba torkollanak és soha el nem múlnak (Zsolt 73,4; Ézs 13,8; Ez 30,16; Lk 16,23; Jel 14,11; 18,7). Isten látja gyermekei kínját, és meg tudja őket szabadítani (5Móz 26,7; Lk 4,18k). De ahogyan a Messiás útjához hozzátartoztak a kínok (Lk 24,25kk; vö. Ézs 53,4kk), úgy az ő követői életéhez is hozzátartoznak (Mt 24,9; ApCsel 14,22). Isten az örök kíntól meg akar menteni minden embert, ezért hangzik a figyelmeztető, megtérésre hívó szó (Jel 14,7kk). Az újjáteremtett világban nem lesz kín (Jel 21,4).
