Körülmetélés, körülmetélkedés
Körülmetélés, körülmetélkedés A h. múláh és a g. peritomé jelentése: a férfi nemi szerv előbőrének orvosi úton történő eltávolítása.
A szokás megtalálható az ókori egyiptomiaknál, edómiaknál, ammóniaknál, móábiaknál (Jer 9,24k), és természetesen az izráelieknél. Ismeretlen viszont az asszíroknál, babilóniaiaknál és a filiszteusoknál. A mózesi törvények a körülmetélkedést csak alkalmilag említik (3Móz 12,3), mivel annyira magától értődő szokás volt. A körülmetélést elsősorban az apa végezte (1Móz 21,4), kivételes esetekben azonban az anya is elvégezhette (2Móz 4,25). A legősibb időkben éles követ (Józs 5,2) használtak, később pedig kétélű kést. Az operációt a 8 napos gyermeken lehetett elvégezni (3Móz 12,3; Lk 2,21). Ez a nap szombatra is eshetett (Jn 7,22k), mindenesetre a beteg gyermek körülmetélését el lehetett halasztani.
Mivel az izráeliek az előbőrt az emberi tisztátalansággal azonosították, ezért a körülmetélés egyúttal tisztulási aktus is volt. Természetesen a tisztulás nem kizárólagos alapja a műveletnek, hiszen a tisztaság elsőrenden vallásos fogalom és kötelesség volt. Csak a megtisztultakat lehetett az Isten szövetségébe felvenni, ezért a körülmetélkedés a szövetség jelévé vált. A »körülmetéletlenek« (1Sám 17,26; Ézs 52,1; Ez 31,18) tisztátalanok. A tisztátalanok csak különleges előkészületek révén lehettek Izráel kultuszi közösségének a tagjai.
A prófétai szóhasználatban a körülmetéletlenség az Istennel való kapcsolatteremtés lehetetlenségét jelzi (Jer 6,10: »körülmetéletlen fülek«; 3Móz 26,41; Jer 9,25; Ez 44,7; ApCsel 7,51: »körülmetéletlen szív«). Innen érthető, hogy Pál apostol számára a szívek körülmetélése a megváltottsággal azonos (Fil 3,3; Kol 2,11k). A testi körülmetélkedés nem lett az ÚSZ-i gyülekezet istentiszteleti kultuszának részévé (Róm 2,28k; Gal 5,6), bármennyire akarták is ezt a zsidókeresztyének (ApCsel 15).
VG
