Karthágó
Karthágó Város Észak-Afrikában, a mai Tuniszi-öbölben. A föníciai vagy latin nevükön a pun népek városa. A monda szerint Dido tírusi királylány alapította a Kr. e.-i 9. szd.-ban. Azon a helyen épült, ahol Észak-Afrikának a partja megközelíti Szicíliát, így a Földközi-tenger mindkét medencéjét mintegy ellenőrizte.
Az új település hamarosan meghódította a hátországot és hatalmas erődítményével ragyogó fővárossá épült ki. Lakói jó hajósok voltak, akik nemcsak a Földközi-tengert járták be, hanem kihajóztak a Gibraltári-szoroson és eljutottak Britanniáig. A félszigeten fekvő városnak a fellegvárát 3 km-es fal kerítette körül. Alatta feküdt az Óváros, majd később, amikor É felé terjeszkedett, az Újváros. Istállóiban 4000 harci ló és 300 harci elefánt állt készenlétben. Volt 75 km hosszú vízvezetéke, hadi és kereskedelmi kikötője és a vastag várfalakban óriási élelmiszer- és takarmányraktára. Lakóinak száma a virágkorában 700 ezer lehetett.
Természetes, hogy ez a hallatlanul gazdag kereskedőváros hamarosan összeütközött a Földközi-tenger többi kereskedő népével. Először a Kr. e. 5. szd.-ban folytatott heves harcokat Szirakuzával Szicília birtoklásáért. A további terjeszkedésben megakadályozta Róma. 100 évig küzdöttek egymással. Hiába volt a punok hadvezérének, Hannibálnak katonai zsenialitása, az Ókornak ez a három részben lezajló háborúja (Kr. e. 264–241; 218–201; 149–146), Róma győzelmével végződött. Karthágót a föld színével tették egyenlővé. És csak Augustus császár idején épült újjá. Ezt viszont az arabok pusztították el Kr. u. 647-ben.
