Kohérencia
Kohérencia Szöveglingvisztikai szakkifejezés, amely az egyes szövegrészek, mondatok összekapcsolódását, ill. belső összefüggését jelöli. Minden szöveg kapcsolatoknak a hálózata. A hálózatban a mondatok a már ismert információk mellett (ezt a szöveglingvisztika théma-nak nevezi) ismeretlen, új információkat (rhéma) is tartalmaznak. Az egyes mondatok azáltal lesznek szöveggé, hogy a thémához mindig új információk kapcsolódnak. A kohérencia így biztosítja a szövegben szereplő tárgy egységességét. Ugyanazon szövegrészen belül nagyobb a kohérencia, mint a szövegrészbeli és a szövegrészen kívüli mondatok között. Ezáltal könnyebbé válik a szövegrészek elhatárolása is. Egy-egy szöveg recipiense ui. hajlamos az egymás után következő mondatokat kétséges esetekben is összefüggő szövegként értelmezni, mintsem egymástól független mondatok halmazának tekinteni.
Az ÚSZ-ben a szöveg-összekapcsolódás (kohérencia) következő eszközeit lehet megállapítani: 1. Ismétlés. Ugyanaz az elem a szöveg több helyén is feltűnhet. Az ismétlés a recipiensre általában figyelemfelkeltő módon hat. Színesebbé teszi a szöveget, mivel minden ismétlés csupán részleges egyezés, ezen túl mindig tartalmaz valami többletet, újat is (pl. a Lk 15,11–32-ben a tékozló fiú bűnvallásának ismétlődése; a Lk 10,30–37-ben a pap és a lévita magatartásának ismételt elmondása, míg a samaritánus alakja már egészen új helyzetet teremt. Hasonlóan megváltozik a 36. v.-ben a 29. v. »ki az én felebarátom?« kérdése is. 2. Az ún. pro-formák használata: pronomina, pl. Lk 19,2: Zákeus... »aki« (autosz) gazdag volt, »aki« (autosz) vámszedő volt; pro-verbumok (pl. a »cselekedni« ige a Lk 10,37); pro-adjektívumok (1Kor 5,11); pro-adverbiumok (Róm 1,27) stb. 3. Kötőszavak (»mert«, »és« stb. pl. Róm 8,13–14; Mk 6,21–29) szintén a szöveg-összefüggést biztosítják. 4. Azonos témák és szemantikai mezők használata. 5. Hasonló tagok felsorolása (pl. az erény- és bűnkatalógusok az ÚSZ-ben).
VG
