Kréta
Kréta Nagy görög sziget a Földközi-tengerben. Mintegy 260 km hosszú és 60 km széles, területe 8618 km2. Legmagasabb hegye az Ida-hegy, amely 2450 m magas. A görög legendák szerint ez volt Zeusz főisten szülőhelye.
Az ÓSZ Kaftór néven említi és azt írja róla, hogy innen származtak a filiszteusok, akiket kaftóriaknak is nevez (Ám 9,7; Jer 47,4; 5Móz 2,23). A bibliai korban még gazdag volt borban és olajban. A Kr. e.-i időkben Kréta lakói keresett zsoldosok voltak, akik szívesen foglalkoztak kalózkodással is. Mivel ez veszélyeztette a Földközi-tenger hajózását, a rómaiak Kr. e. 68–66-ban súlyos vereséget mértek rájuk. Saját prófétájuk, a knosszoszi Epimenidesz így jellemezte őket: »A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség« (Tit 1,12).
Az ApCsel 2,11 szerint az első pünkösd alkalmával, amikor a Szentlélek kitöltetett, krétaiak is, valószínűleg zsidók, voltak Jeruzsálemben. Később Pál és Titusz gyülekezetet alapított a szigeten. Az utóbbit azért hagyta ott Pál, hogy az elintézetlenül maradt dolgokat hozza rendbe (Tit 1,5–14). Amikor Pált Rómába viszik, Krétán, a Lázea városa melletti Szépkikötőben vetnek horgonyt. De mivel ez a kikötő nem volt alkalmas telelésre, tovább igyekeznek. Az eurakvilo nevű forgószél azonban elragadja őket és Főnix helyett Máltára sodorja a hajót (ApCsel 27,7–15).
Kréta tudományos feltárása 1900 körül kezdődött, Minosz palotája kiásásával, ahonnan addig ismeretlen kultúra maradványai kerültek napvilágra. A vázák, falfestmények és építészeti maradványok Kr. e. 3000 évre nyúlnak vissza és azt igazolják, hogy már igen korán élénk kereskedést folytattak az egyiptomiakkal.
