Lelki test
Lelki test G szóma pneumatikon. A páli antropológia jellegzetes kifejezése, jelentése: »lelki test«. Pál apostol számára az ember testisége teremtményi mivoltából következik. Mivel az apostol az ember önazonosságát csak testiségében tudja elképzelni, ezért a feltámadást és a feltámadás utáni létet is csak testi létként értelmezi. Az 1Kor 15,35-44-ben az eljövendő életet testben való életként írja le. Ez annyira természetes számára, hogy azt a kérdést, »hogyan támadnak fel a halottak?« azonnal követi a másik kérdés: »Milyen testben jelennek meg?«. Az 1Kor 15,38 talán az egyetlen hely, ahol a test (szóma) fogalma már majdnem az »alak«, a »forma« fogalmával azonos. De itt sem arra gondol Pál, hogy az új növény »lényege« már benne van a magban, és így csak az alakja változnék meg, hanem arra, hogy az egész testiség benne van és ez különösen az alakjában lesz láthatóvá. Amint a hívő ember földi élete során Krisztussal testileg közösségben van, ugyanúgy testileg munkálja a feltámadott Úr az ember halál előtti állapotából a halál utáni állapotába való átmenetet. Isten életet adó Lelke legyőzi a halált is és ezáltal újfajta testiséget teremt, a szóma pneumatikont. Ez az új létmód őrzi meg az ember önazonosságát. De mivel az ember testét nem lehet semmilyen módon önmagától elválasztani, ezért Pál szerint a feltámadás egészen Isten munkája.
Ezt a gondolatot sajátos módon fejti ki az apostol a 2Kor 5,1–10-ben. Az a határozott kívánsága, hogy elhagyhassa a földi testet és felöltözhesse a mennyei hajlékot (5,1–4). A testben való lét azt jelenti számára, hogy az Úrtól elszakadva él, ezért szeretné ezt a helyzetet megszüntetni. Az új állapot a Lélek ajándéka, amely mint az új élet záloga biztosítja a mennyei hajlékkal való felöltözést. A testiség látszólagos negatív értékelése és a dualista kategóriák az apostol vágyakozásából érthetőek, aki a hitben járás után a színről-színre látás után vágyakozik (7. v.). Itt sem felejti el tehát azt, hogy Isten az embert éppen testi mivoltában állította a Lélekben már megtapasztalt üdvösség és a még be nem következett teljesség feszültsége közé. Amikor Pál apostol a jelenlegi testből való megváltásról beszél (Róm 8,23), akkor nem a test ellen szól, hanem a feltámadott Úrral való örökké tartó közösség után vágyakozik. A jelenlegi »gyarló test« (Fil 3,21) át fog változni és Krisztus dicsőséges testéhez lesz hasonlóvá (Fil 3,20). Ami Krisztussal »az elhunytak zsengéjével« (1Kor 15,20) már megtörtént, az lesz a hívők osztályrésze.
A test tehát Pál számára az ember evilági létének és Isten munkálkodásának színhelye. Mivel az embernek teste van, azaz maga is test, ezért Isten üdvösséget munkáló szeretete magában foglalja a testet, és ezzel az ember konkrét élettörténetét is. Itt találkoznak ugyanis a mulandó világ erői Isten üdvakaratával. A hívő a Lélek által kiszakíttatik eddigi kárhozatba vivő élettörténetéből és áttevődik az Isten világának erőterébe. Ez az esemény a hívő számára a megkeresztelkedése alkalmával történik meg és a szóma pneumatikon végidőbeli ajándékát ígéri neki. Ezért a szóma Pál apostolnál egyszerre jelenti az ember önértékelését és az isteni újjáteremtő cselekvésben való részesedését. (Ld. még TEST; TESTI)
VG
