Megütközik, megütközés
Megütközik, megütközés H. k-s-l, miksól; g. szkandalon, szkandalizzó. A kifejezés jelképes értelmű, egyrészt az útra, másrészt pedig az úton lévő akadályra utal. Ezért egyik jelentése: valaki akadozva, botladozva megy az úton (pl. Ézs 8,15); a másik jelentés ennek megfelelően: úton lévő akadály (miksól), amelyben meg lehet botlani. Az ÓSZ-i törvény int: »A vak elé gáncsot (akadályt) ne vess!« (3Móz 19,14), Isten pedig így biztatja népét: »Egyengessétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat« (Ézs 57,14). A szó szerinti értelmen túl gyakori az átvitt értelmű használat is. Ez esetben az eredeti képi hangulat már nehezebben ismerhető fel (Ézs 8,14; Jer 6,21; Ez 3,20), de még ilyenkor is érezhető a fogalomban a váratlanság, a meglepetésszerűség, a csapdajelleg (vö. 1Sám 18,21; 1Makk 5,4). Különösen a deuteronomista történelemszemléletben jelent Isten népe számára a bálványimádás csapdát, ami azután a nép elbukását, pusztulását okozhatja (5Móz 7,16; Józs 23,13; Bír 2,3; 8,27; 1Sám 25,31; Hós 4,17; Zof 1,3). Máskor maga Isten idézi elő népe pusztulását azzal, hogy a KERESZTSÉGt helyezi el Izráelben (Ézs 8,15). A kegyest Isten angyalai kézen fogva vezetik, hogy ne üsse meg lábát a kőben (Zsolt 91,12; vö. Zsolt 34,8; Mt 4,6), a gonoszok viszont maguk sem tudják, miben botlanak meg (Péld 4,19).
Az ÚSZ-i szóhasználat formai és tartalmi tekintetben is az ÓSZ-i képzetet veszi át (Mt 13,41-Zof 1,3; Mt 24,10-Dán 11,41; Róm 9,33 és 1Pt 2,6kk-Ézs 8,14 és 28,16). Az eredeti »csapda« jelentésben csak a Róm 11,9-ben fordul elő, a Zsolt 69,13-ból való idézetként.
Főnévként a romlásba, pusztulásba, hitetlenségbe esés okát jelenti (pl. Mt 18,7; Róm 14,13; 16,17; Jel 2,14). Személyek is okozhatnak botránkozást (Mt 13,41; 16,23; Róm 9,33; 1Pt 2,8), ezt azonban el kell kerülni. Bár szükséges, hogy botránkozások legyenek (Mt 18,7; Lk 17,1), hiszen ezek hozzátartoznak a világhoz. Mégis jaj annak az embernek, aki botránkozást okoz (Mt 18,6k par). Ezért Pál apostol inti az erőseket, hogy a gyöngéket ne botránkoztassák meg (Róm 14,13.21; 1Kor 8,13). Aki a testvérét megbotránkoztatja, az Isten munkáját rombolja le (Róm 14,20). Ha megbotránkoztat kezünk vagy szemünk (Mt 5,29k), akkor jobb, ha megválunk ezektől a testrészeinktől. Jelenti továbbá a kifejezés mindazt, ami az emberből ellentmondást, lázadást, megvetést válthat ki, és ezért a hitre jutás akadályává válhat (Mt 13,41; 1Kor 1,23; Gal 5,11; 1Jn 2,10). Ennek megfelelően benne foglaltatik a bűnre csábítás, a megbotránkoztatás (Mt 5,29k; Mt 13,21; 18,6; 24,10; Jn 16,1; 1Kor 8,13; 2Kor 11,29).
De meg lehet botránkozni Jézusban is (Mt 11,6; 13,57; 26,31.33). Az ÚSZ nyomatékosan hangsúlyozza ezt a gondolatot. A tanítványok megbotránkoznak Jézus szenvedésén (Mt 16,22; 26,31; vö. Mt 11,3kk), és különösen a farizeusok nem tudják elfogadni tanítását és magatartását (Mt 15,12k). Jézus keresztje az emberi bölcsesség számára elfogadhatatlan (1Kor 1,23). A kereszt azonban és a benne való botránkozás lehetősége Isten tanácsvégzésén alapszik (Róm 9,33; 1Pt 2,8). A megütközésben Isten kiválasztásának egyik oldala mutatkozik meg (vö. Lk 2,34; 1Pt 2,8). Jézus és az ev azonban csak a hitetlenek számára jelent megbotránkoztatást. Aki hisz benne, az nem szégyenül meg (Róm 9,33b; 1Pt 2,6b.8). Ilyen esetben a pusztulás oka az emberi vakság (Mt 15,14; Jn 6,60kk; 1Jn 2,10k).
Jézus eszkhatológiai beszédeiben ugyancsak szól a végső idők megbotránkozásairól. Sokan nem fogják elviselni a rájuk nehezedő szorongattatást, és ezért megtagadják az Urat (Mt 24,10). Ekkor majd kiderül, ki hisz igazán őbenne. A megütközés lényege a végső időkben fog megmutatkozni, mivel örök pusztulást jelenthet, és az Isten országából való kizáráshoz is vezethet. Búcsúbeszédeiben ezért inti utoljára Jézus a tanítványait: »Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok« (Jn 16,1). (Ld. még BOTLÁS; BOTRÁNKOZÁS; MEGÜTKÖZÉS KÖVE)
VG
