Megismer
Megismer H. jáda`; g. ginoszkó és derivátumai. A kifejezés az ÓSZ-ben elsősorban személyek (2Móz 1,8) és népek (5Móz 9,2; 28,33.36; Ézs 55,5) megismerésére vonatkozik. A kifejezésnek lehet lekicsinylő értelme is (1Móz 29,5; 5Móz 9,6). A bűnök elismerése (Jer 3,13) azok megvallását jelenti (5Móz 11,2; Hós 14,10). A megismerés nem csupán elméleti tudás, hanem az egész személy ismeretére vonatkozik (ezért jelentheti a nemi közösséget is: pl. 1Móz 4,1.17.25; 1Sám 1,19; 1Kir 1,4). Izráel nem ismert idegen isteneket (5Móz 13,3.7.14; 28,64; 29,25; 32,17; Jer 7,9; 19,4; 44,3), noha minden bizonnyal tudta, hogy más népeknek is voltak istenei, sőt bálványokat is imádott (5Móz 11,28; 28,64; 29,25; 32,17). Ennek megfelelően Isten megismerése az ÓSZ szerint nem azt jelenti, hogy Isten lényét vagy alakját ismeri meg Izráel, hanem a teremtésben és a történelemben végbevitt cselekedeteit (5Móz 4,35; Ézs 40,21k.28; Ez 25,16k).
Különösen a fogság prófétái hirdetik gyakran, Isten azért választotta ki népét, hogy megismerje őt és higgyen benne, és hogy felismerjék, hogy egyedül csak ő az Úr (vö. Ézs 43,10). Aki Istennek a történelemben végbevitt cselekedeteit megismeri, az magát Istent ismeri meg (2Móz 18,8kk). Istent megismerni ui. azt jelenti, hogy az ő jótéteményeit ismerjük meg (2Móz 29,45k). A prófétai igehirdetés célja Isten megismerése és elismerése (Ez 20,12.20.26; 38,16; vö. 1Kir 18,36k; 20,13.28), amint a történelem végső célja is Isten megismerése (2Móz 6,7; 7,5.17; 8,6.18; 9,29; 10,2; 14,4.17k; 16,6.12; Ézs 41,17kk). De nemcsak Izráel ismeri meg őt (Ez 39,22), hanem Círus perzsa király (Ézs 45,2k), Ammón (Ez 25,3kk), az egyiptomiak (2Móz 6,7; 7,5; Ez 29,6), a népek (Ez 36,23; 37,28; 39,23), minden test (Ez 21,10; Ézs 49,22kk), sőt a megszáradt emberi csontok (Ez 37,5k) és a mező fái is (Ez 17,24).
Hóseás próféta az áldozatok helyett Isten ismeretét, az üres kultuszceremónia helyett pedig Isten szeretetét követeli (Hós 4,1k; 6,6). Isten ismerete Isten parancsolatainak a megtartását jelenti (5Móz 4,39k; Zsolt 25,4; 67,3; 143,8; Ézs 1,2k; Jer 2,8; Hós 2,10). Eljön majd az idő, amikor a népek megismerik Istent és a föld tele lesz ismeretével (1Kir 8,43.60; Ézs 11,2.9; 45,6; Jer 24,6; 31,33; Hab 2,14).
De nemcsak az ember ismeri meg Istent, hanem Isten is megismeri az embert (2Sám 7,20; 1Kir 8,39; Jób 16,19; Zsolt 139,1.23). A B-i szóhasználatban az ember megismerése gyakran jelenti az ember kiválasztottságát (1Móz 18,19; 1Krón 17,17k; Jer 1,5; Hós 13,5; Ám 3,2; Zsolt 144.3).
Az ÚSZ-i szóhasználat, különösen személyek esetében, rokon az ÓSZ-ivel (Mt 1,25; Lk 1,34; vö. 1Móz 4,1). Az ismeret közösségvállalást is jelent (1Kor 8,3; Gal 4,9; vö. 1Kor 13,12): Isten azért fogadja el az embert, mert ismeri őt. Egyébként azonban a megismerő tudást jelöli a kifejezés. Ebben a tágabb értelemben szintén vonatkozhatik emberekre (Jn 1,10; 6,69; Róm 1,21). Az igazság megismerése Isten előtti szabadságot ad (Mt 11,27; Jn 8,32; 14,7.9.17; 17,3; 1Jn 4,16). Krisztus megismerése fontos a hívők számára (Jn 6,69; 14,20; 17,7k; Róm 6,6; Fil 3,10; 1Jn 2,3k; 3,6; 4,6kk; negatív fogalmazásban 2Kor 5,21). Az igaz Isten-ismeret a Szentlélek munkája (vö. 1Kor 2,11.14).
VG
