Megkövez
Megkövez Ősi kivégzési mód, amivel nem csak büntetni akarták a bűnt, hanem elrettenteni is elkövetésétől.
A mózesi törvények szerint a következő bűnök büntetéseként kellett kiszabni: istenkáromlás (3Móz 24,14; 1Kir 21,10kk), bálványimádás (3Móz 20,2; 5Móz 13,11; 17,5), halottidézés, jövendőmondás (3Móz 20,27), szombatrontás (4Móz 15,35k), szülők iránti engedetlenség (5Móz 21,18kk), házasságtörés (5Móz 22,21kk; Ez 16,40; 23,47; Jn 8,5), bálványimádásra való csábítás (5Móz 13,11), Istennek szentelt dolog eltulajdonítása (Józs 7,25).
A megkövezést a táboron, illetve a városon, lakóhelyen kívül kellett végrehajtani. A tanúk letették felső ruhájukat (ApCsel 7,57), kezüket a vádlott fejére tették. A Misna-Traktat Szanhedrin leírása szerint az elítéltet valamilyen szakadék szélére, vagy falra állították. Az első tanú letaszította. Ha az elítélt a lezuhanás után életben maradt, akkor a második tanú követ dobott a szívére, majd a jelenlevők addig dobálták rá a követ, míg meg nem halt (3Móz 24,14; 4Móz 15,35k; 5Móz 13,10; 17,7; 1Kir 21,10.13; ApCsel 7,56). A Talmud szerint a kivégzés előtt kábítószert adtak az elítéltnek, hogy szenvedésüket megkönnyítsék.
Gyakran előfordult, hogy a megkövezés nem szabályos eljárás alapján történt, hanem lincselésszerűen, és sokszor nem bűnösöket, hanem ártatlanokat sújtott. Így akarták több ízben megkövezni Mózest (2Móz 17,4; 4Móz 14,10) és Jézust (Jn 10,31; 11,8) is. A próféták közül sokat megköveztek (Mt 21,35; 23,35kk), az egyház első vértanúját is megkövezték (ApCsel 7,58). Pál apostolt is megkövezték Lisztrában, de életben maradt (ApCsel 14,19).
