Megváltás, megváltó

Teljes szövegű keresés

Megváltás, megváltó Az eredeti ősállapotából kiesett, és most rossz, tökéletlen, áldatlan állapotban lévő ember, nép vagy akár az egész világ kimentése, megszabadítása ebből a nyomorúságos állapotból. Bár az ÓSZ is látja a bűn és a megváltásra szorultság összefüggését, a hangsúly azonban inkább a konkrét bajból történő kimentésen van. Megváltás és bűnbocsánat egybekapcsolása az ÚSZ-ben történik meg.
Az ÓSZ-ben a g-c-l és a p-d-h igék és derivátumaik fejezik ki a megváltás fogalmát. A g-c-l és derivátumai (gócél, göcullah) eredetileg a családi jogban használatos kifejezések. A 4Móz 35-nek, az 5Móz 19-nek és a Józs 20-nak a menedékjogra vonatkozó rendelkezéseiben fordulnak elő. a) A cél haddam (»vérmegváltó«) a vérbosszút végrehajtó legközelebbi férfirokon, aki a gyilkos kézhez tapadt ártatlan vért »megkeresi« és azt a nemzetséghez visszajuttatja. Izráeli képzet szerint ui. a vérben még titkos életerők munkálkodnak. b) A cél másik feladata az idegen kézre jutott nagycsaládi birtokok visszaszerzése és az eredeti tulajdonviszonyok helyreállítása (3Móz 25). Visszavásárolja a szükségből eladott földterületet (3Móz 25,25-30), ill. a szegénysége miatt adósrabszolgává lett családtagot kiváltja (3Móz 25,47-55). Ilyen cél lehetett a férfitestvér, az apai nagybáty vagy unokatestvér. A szombatév gyakorlata miatt (a honfitársához került adósrabszolgát a 7. évben szabadon kellett bocsátani) csak a vérbosszú és a földmegváltás (Jer 32,6-15; Ruth 4) volt Izráelben szokásban. Emellett Ruth 4-ben arról hallunk, hogy Boáznak a földmegvásárlással együtt feleségül kellett vennie Ruthot is (ld. SÓGORHÁZASSÁG).
A megváltás (göcullah) gyakorlatának alapelve az, hogy a föld Isten tulajdona (ezért nem lehet örök időkre eladni, vö. 3Móz 25,23k), ill. az izráeliek azoknak a leszármazottai, akiket az Úr Egyiptomból kiszabadított (ezért nem lehet izráelita tartósan rabszolga, vö. 3Móz 25,42).
A családi földtulajdonok eredeti állapotának a helyreállítása az érintettek számára a megmenekülést, megszabadulást, az eredeti egység megújításának élményét jelentette. Ez a jelentésmező különösen a vallásos-teológiai nyelvhasználatban hangsúlyos. Nem véletlen, hogy a g-c-l szinonimái: j-s-' (hifilben: »megszabadítani«, vö. Ézs 49,26; 60,16; 63,9; Zsolt 72,13k; 106,10), n-c-l (hifilben: »megmenteni«, vö. 2Móz 6,6), '-z-r (»segíteni«, vö. Ézs 41,14), h-j-h (»meggyógyítani«, »életben tartani«, vö. Zsolt 119,154), n-h-m (»vigasztalni«, vö. Ézs 52,9).
A g-c-l a kultuszi szóhasználatban az önkéntes adományok megváltásával kapcsolatban fordul elő (3Móz 27). A királyság intézményének meghonosodásával a király is szerepelhet »szabadítóként«, »megváltóként« (Zsolt 72,13k). Istennel kapcsolatban azért használhatja az ÓSZ, mert ő szoros közösségben, szövetségi viszonyban van népével, és ezen a réven az egyes emberrel, akinek az örökségét bizalmasaként kezeli, ha már nem élne. Jób a halála után is Isten kezében tudja magát és őrá bízza mint egyetlen »rokonára« becsületének visszaszerzését barátaival szemben. Azért bízhat ebben, mert Isten »él« (16,19) és így Jóbért közbe tud lépni. Az ÓSZ más helyeken is hangsúlyozza azt, hogy Isten, mint szabadító, megmentő, megváltó közbelép az egyes ember érdekében nyomorúsága idején (1Móz 48,16; Zsolt 69,19; Péld 23,10; Jer 50,34). De a gondolat kapcsolódik a nép egészéhez is, amelyet Isten kiszabadított az egyiptomi szolgaságból (2Móz 6-46; 15,13; Zsolt 74,2; 77,16; 78,35; 106,10; Ézs 51,10; 63,9 stb.). Ez újfajta szóhasználat, mivel az Egyiptomból való kiszabadítást a korábbi időkben a j-c-c (hifilben: »kivezetni«) és az '-l-h (hifilben: »felhozni«, »felvezetni«) igékkel fejezték ki. DEUTERO-ÉZSAIÁS csatlakozik ehhez a szóhasználathoz, amikor a babiloni fogságból való hazatérés örömüzenetét meghirdeti (Ézs 41,14; 43,1.14; 44,6.22-24; 47,4; 48,17.20; 49,7.26; 54,5.8). Isten megváltó, aki az idegen kézbe került jogos tulajdonát, népét, visszaszerzi (Ézs 41,14; 43,14; 44,6.24; 48,17; 49,7). Ez az üzenet magában foglalja Isten jövőbeni megváltó munkáját, amelyet Deutero-Ézs mellett TRITO-ÉZSAIÁS is hangsúlyoz (Ézs 59,20; 60,16).
A g-c-l legközelebbi szinonimája a p-d-h (és derivátumai), aminek a jelentése: »kiváltani, megszabadítani, megvásárolni«. A kifejezés kereskedelmi jogi terminusként neutrális értelemben használatos és így nincs benne az elveszett tulajdon visszaszerzésének gondolata. Az azonban bizonyos, hogy a mindig is meglévő jelentésbeli különbségek ellenére a használat során közeledett a két ige egymáshoz (pl. 3Móz 27; Zsolt 69,19; Ézs 35,9k; 51,10k; Jer 31,11; Hós 13,14). Mint jogi terminus a rabszolgának idegen uralomból való megvásárlását jelenti (2Móz 21,2-11), de az ősi házassági jog rendelkezéseiben is használatos (3Móz 19,20). A Jób 6,23 szintén feltételezi az elszegényedett adósrabszolga kiváltásának szokását.
Az igei használaton túl a pidjón az ősi szokásjogban ismeretes váltságdíjat jelenti, amikor pl. egy öklelős ökör valakinek a halálát okozza és az ősi törvény szerint az elpusztult életet váltságdíjjal kell pótolni (2Móz 21,30). Az élet váltságáról még a zsoltáros is tud (Zsolt 49,9).
A kultuszi törvényadásban a p-d-h az elsőszülött gyermek vagy állat kiváltására vonatkozó terminus (2Móz 13,1-16; 34,14-26; 5Móz 16,21-17,1). Amíg azonban az ember esetében nem lehet szó a megváltás elengedéséről, addig pl. a szamár esetében ezt megengedi a törvény. Ilyen esetben le kell vágni az állatot, hogy a profán használatból kivonják. A törvény nem mondja meg pontosan, miként kell az elsőszülött gyermeket megváltani. Csak feltételezhetjük, hogy a legkorábbi időben állat feláldozásával történt a megváltás (2Móz 13,13; 1Móz 22). A pödújim azon elsőszülött férfiak kiváltását jelöli, akikre Isten igényt tart (4Móz 3,40-51). A későbbi időkben a megváltás pénzben is történhetett, ami a kifejezés szekularizálódására utal (4Móz 3,47; vö. 4Móz 3,11kk), ahol még az ősi szokás szerint élőlényt csak másik élőlénnyel lehet helyettesíteni. Ellentétben a g-c-l-lal, a pidjón nem jelzi, hogy az elsőszülöttek kiváltásakor olyan tulajdonról van szó, amire az embernek egyébként nem volna joga. Az 1Sám 14,45-ben a kifejezés kultikus-rituális jelentést tartalmaz. A nép az ártatlanul hadiátok alá esett Jónátánt kiváltja, hogy meg ne haljon.
A vallásos szóhasználat az Isten által történő kiváltást jelöli, amikor természetesen ellenértéket nem kell fizetni. Ezáltal a sajátos jogi jelentésmező háttérbe szorul és előtérbe kerül Isten mentő, szabadító tette (ugyanezt a g-c-l esetében is meg lehetett figyelni). Ezért a zsoltáros imádságaiban gyakran előfordul a »válts meg!« kérés (Zsolt 16,11; 69,19; 119,134). Ugyanúgy a nép is imádkozhat Istenhez: »válts meg minket irgalmadból!« (Zsolt 44,27). A hálaadás szava szólal meg az »ujjong... a lelkem is, amelyet megváltottál« formulában (Zsolt 71,23; vö. 55,18k), míg Jób 33,28 a sírból kimentett ember hálaéneke. A könyörgés és a hálaadás között áll annak a bizonyosságnak a megvallása, hogy Isten mindig kész a szabadításra, és meg is tudja szabadítani övéit (Zsolt 31,6; 34,23). A zsoltárokban előforduló megváltás leggyakrabban a konkrét, e világi nyomorúságokból való kiváltást jelenti (betegség, halál), az egyéni eseteken túlmutató kijelentések nagyon ritkák (Zsolt 34,23; 130,7k).
Izráel alapvető szabadítási élménye az Egyiptomból való kiszabadítás volt. Erre az eseményre a Deuteronomium a p-d-h kifejezést használja (5Móz 7,8; 9,26; 13,6; 15,15; 21,8; 24,8 stb.). Ez a szóhasználat a deuteronomista újítása, mert egyébként csak Mik 6,4 használja. A végső idő szabadításával összefüggésben néhányszor használják a próféták is a p-d-h-t (Ézs 50,2; 51,11; vö. 35,10; Jer 31,11; Ézs 1,21 -26; Zak 10,8).
Az ÚSZ, a LXX szóhasználatához kapcsolódva, a g-c-l és a p-d-h igéket, ill. derivátumaikat az apolüó és a rhüomai igékkel, ill. derivátumaikkal fordítja, melyek közül teológiailag a lütron főnév a legjelentősebb. Mk 10,45-ben Jézus földi szolgálatának összefoglalására használja, az ÓSZ-i megváltás gondolatát megőrizve (Ézs 43,4; 53,10). A váltságdíjnak nem csupán kiengesztelő, hanem szabadító jellege is van. Nem csak a bűnből szabadít ki, hanem megváltja az ember életét a bűn következményeitől, a pusztulástól, haláltól és ítélettől is. A bűnből és a halálból való megszabadítás ugyanaz a folyamat. Az életét váltságdíjul odaadó Jézus azonos az Emberfiával, aki Mt 25,31 szerint az idők végezetén dicsőségben visszajön. Mk 10,45 nem utal arra, hogy ki kapja a váltságdíjat. Mivel a Sátán Mk 8,33 szerint Jézus útjának akadályozója, ezért itt csak Istenre gondolhatunk, aki elfogadja Jézus megváltó halálát.
Az ÚSZ további kijelentései Mk 10,45-höz kapcsolódnak. A ritkább, antilütron-t mint váltságdíjat csupán 1Tim 2,6 használja. A mondanivaló azonban itt is Mk 10,45-re utal. A lütrouszthai megváltani ige Lk 24,21-ben, Tit 2,14-ben és 1Pt 1,18-ban fordul elő. Az Emmausba menő tanítványok Jézusban reménykedtek, hogy ő fogja megváltani Izráelt (Lk 24,21). Tit 2,14 esetében feltételezhetjük, hogy a kijelentés hátterében a váltságdíj gondolata áll: Krisztus azért adta oda érettünk önmagát, hogy »megváltson minket minden gonoszságtól (vö. Zsolt 130,8), és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik« (vö. 1Tim 2,6; 1Pt 1,18). Jézus az Isten Báránya. A képzet az áldozat és az engesztelés gondolatát állítja szoros összefüggésbe. Az Izráelnek hozott megváltásról énekel Zakariás (Lk 1,68). Zsid 9,12 szerint Krisztus főpapként örök megváltást szerzett nekünk. Az áldozat és a kiengesztelés gondolata ebben a kijelentésben is megcsendül (vö. 10,1). Lk 21,28-ban Jézus így inti tanítványait: »Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok« (vö. Ef 1,14; 4,30; Róm 8,23).
Az eljövendő megváltásból már itt e földi világban is ízelítőt lehet kapni. A megváltást a hit által lehet elnyerni. Róm 3,24k hangsúlyozza Krisztus halálának engesztelő jellegét, az 1Kor 6,20; 7,23 pedig a váltság gondolatát. Így kapcsolódik egymásba a megváltás és a bűnök bocsánata, úgyannyira, hogy a Zsid 9,15-ben lévő apolütrószisz-t akár a »bűnök bocsánatáért« szavakkal is fordíthatnánk. Róm 3,25 ugyancsak a bűnbocsánatban látja a megigazulás értelmét. Krisztus vérének említése mutatja, hogy a megváltás és Krisztus engesztelő halála szorosan kapcsolódik egymáshoz.
VG

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages