Mennybemenetel
Mennybemenetel A kifejezés B-i értelme: Istennél lenni. Ilyen értelemben már az ÓSZ is beszél Énók és Illés mennybemeneteléről. 1Móz 5,24-ben olvashatjuk, hogy Énók, anélkül, hogy meghalt volna, »eltűnt«, mert magához vette az Isten«. A 2Kir 2,11 szerint Illés tüzes szekéren megy fel a mennybe. A mennybemenetel lehetséges voltáról beszél Ám 9,2; Zsolt 139,8. Halott vagy eksztázisban lévő ember lelkének mennybemeneteléről soha nincs szó az ÓSZ-ben.
Az ÚSZ Jézus Krisztus mennybemeneteléről többször tesz említést: Mk 16,19; Lk 24,51; ApCsel 1,9-11; Zsid 1,3. A feltámadott Úr, miután még negyven napig itt volt a Földön, s megjelent tanítványainak, együtt evett velük, összegyűjtötte tanítványait az Olajfák hegyén, megbízta őket a róla való tanúságtétellel, s szemük láttára felhőbe takarva felemeltetett (ApCsel 1,9; Lk 24,51 szóhasználata itt: »távolodott« és »felvitetett«) A megjelenő két angyal a történteket így értelmezte a tanítványok számára: »felvitetett a mennybe« (ApCsel 1,11).
Jézus mennybemenetele földi életének záróeseménye. Nem csupán Jézus életén belül kell megkülönböztetnünk a FELTÁMADÁSától, hanem a keresztyén gyülekezet hitén belül is sajátos teológiai jelentősége van. Jézus maga sokszor megjövendölte (Mt 26,64), Péter apostol bizonyságot tett róla (ApCsel 2,33k; 3,21; 5,31), István vértanú látta az Atya jobbján ülni (ApCsel 7,55), Pál említi leveleiben (Ef 4,8-10; 1Thessz 1,10; 1Tim 3,16), úgyszintén a Zsid (2,9; 4,14; 6,19k) és a Jel is (1,13; 5,6; 14,14; 19,11-16). A ker. egyházak áldozócsütörtökön emlékeznek meg Jézus mennybemeneteléről.
