Mesterségek
Mesterségek Az egyszerűbb társadalmakban még sok mindent otthon állítanak elő, továbbá nehéz a határt meghúzni a háziipar és az önálló mesterségek között. Az asszonyok dolga volt a sütés-főzés, beleértve a napi készlet megőrlését; a szövés-fonás, meg egyes ruhadarabok előállítása. A derék asszony ezekből még eladásra is termel (Péld 31,13.19.22.24). A B világában már fejlett társadalmi munkamegosztással találkozunk, melyet a teremtés utáni idővel, az emberiség szaporodásának megindulásával, így közvetve Isten áldásával hoztak kapcsolatba (1Móz 4,20-22). A hozzáértést, művészi képességet Isten adja, lelke által (2Móz 28,3; 31,3; 35,31). A régészet tanúsága szerint a templomoknak, palotáknak volt péksége, nagyobb készleteket már nem házilag őröltek (vö. Bír 16,21), a kisebb-nagyobb udvartartások élelmezését (1Kir 5,2k) arra szakosított személyzet végezte, ha elnevezésük csak elvétve maradt is ránk (szakács: 1Sám 9,23; pohárnok és sütőmester Egyiptomból: 1Móz 40,1). A házi szövés-fonáson kívül tudunk takácsokról (1Krón 4,21), ruhafestőkről (Ézs 7,3), a régészet ezek műhelyeit, eszközeit is napvilágra hozta.
További nehézséget okoz a szakkifejezések értelmezése. Egyes mesterségek nem ágaztak szét különböző szakmákra (ld. BECALÉL; HÍRÁM 2). A h. hárás (a hrs »vésni, bevágni« gyökből) »mesterember« megjelölés vonatkozik a textiles Oholiábra (2Móz 38,23), fa- és kőfeldolgozókra (2Sám 5:11), fémek megmunkálóira (2Krón 24,12; Ézs 40,19), kovácsra (Ézs 44,12), faszobrászra (Jer 10,8k), vésnökre (2Móz 28,11). A felsorolásból látható, hogy a mesterember szó alkalmazása mellett külön körülírták az általa végzett munkát. Világos, hogy pl. Hírám nem egyedül végezte a rengeteg szakmunkát, de nem tudjuk, milyen fokozatokba rendeződtek, mennyire voltak önálló szakemberek a keze alatt dolgozók. A kőfejtők zöme nyilván kényszermunkás volt, akikre legföljebb a betanított munkás modern fogalma alkalmazható, de ide is kellett néhány szakmai irányító meg szervező. Vonatkozik ez a kőfaragókra is, akik némelykor annyira pontosan dolgoztak, hogy a kőtömböket kötőanyag nélkül helyezték egymásra, és évezredek elteltével sem lehet közéjük nyomni még egy késpengét sem.
Ismerjük szerszámok nevét, az ásatások nyomán ismerünk szerszámokat. A kettő azonosítása nem mindig könnyű. Alkalmazásukra, egyes mesterségek technikájára a ránk maradt (jórészt egyiptomi) ábrázolásokból lehet következtetni.
Nehéz volt az indulás. A nomád múlt, a filiszteus nyomás miatt pl. Saul idejében nem volt kovács Izráelben (1Sám 13,19). Néhány évtized múlva a meginduló felvirágzáshoz Dávidnak és Salamonnak tíruszi segítséget kellett igénybe vennie. Kezdetben az izráeliták kerámiája is gyengébb volt, mint a kánaániaké. Később ez a különbség eltűnt. Megtanulták Tírusztól az üveggyártást is. Nem sikerült a felzárkózás a hajóépítésben (ld. ECJÓN-GEBER).
Később kialakultak szakmai csoportosulások, azonos mesterséget gyakorlók egy helyen dolgoztak. Bizonyos szakmák esetében nem is lehetett másképp: A nyersanyag előfordulása (pl. fazekasok), egyes szakmák fokozott vízigénye meghatározta telephelyüket, a bőrfeldolgozást a keletkező szag kényszerítette a városon kívülre. A mesterség a családban öröklődött. Egy helyen laktak az írnokok (1Krón 2,55), »mesteremberek« (4,14; vö. Neh 11,35), akik talán kő-, fa- és fémfeldolgozók voltak (vö. hárás), takácsok (1Krón 4,21), fazekasok (4,23; vö. Mt 27,7), ruhafestők (2Kir 18,17; Ézs 7,3), talán nem véletlen, hogy ez a vízvezeték közelében volt. Teli Beit Mirsim-ben több festőüzemet tártak fel. Teli Amalnál (Bétsán közelében) sok fonalfestésre szolgáló agyagedényt, ugyanott szövőszékek tartozékát. Több utalás van szakmai csoportosulásra a Jeruzsálem falát építők felsorolásában (Neh 3,1-32). Efezusban az ötvösök érdekszövetsége nem csekély erőt képviselt (ApCsel 19,23kk). Egy rézművesről is rossz emléke van Pálnak (2Tim 4,14).
A fazekasság. A régészek számára talán legfontosabb iparág. A háztartás, raktározás (iratoké is: Jer 32,14; QUMRÁN), sőt szállítás alapvető eszközei cserépedények voltak. Az edények formája, mintája segítségével meg lehet állapítani egy lelet hozzávetőleges korát, keletkezési helyét, anyagának vizsgálatával - összetétel, szerkezet, kidolgozás minősége, égetés hőfoka - ezt tovább lehet szűkíteni. Így segít a kormeghatározáson túl összeköttetések, kereskedelmi kapcsolatok megállapításában. Kr. e. 4000 körül fedezték föl a lassú, 3000 körül a gyors fazekaskorongot (vö. Ézs 41,25; Jer 18,2-4).
Fémművesség. A bronz- és vaskor határa Kr. e. 1200. Természetesen utána is készültek bronztárgyak, a réz csaknem nemesfémnek számított. A legtöbb utalást a TEMPLOM építésével kapcsolatban olvashatunk, a tárgyak készítése a Jordán völgyében folyt (1Kir 7,46). Kultuszi tárgyakon kívül drága edények, fegyverek, szerszámok (Ézs 2,4; Jóel 4,10) készültek fémből, nemesfémből kincsek, ékszerek. Jól ismerték az ötvösök munkáját, erre vall, hogy sok hasonlatban használták fel (Ézs 1,22.25; 41,7; Péld 17,3; 27,21). Feltűnően sok drágakő nevét említi a B szövege. Izráel földjéről ennek ellenére nem maradtak ránk nevezetes kincsleletek, ami összefügg a történelem viszontagságaival.
A bányászatnak a Jób 28 állít emléket. A Holt-tengertől D-re, az Ecjón-Geberbe vezető út mentén rézbányák voltak, innen származhattak Salamon készletei. A kőfejtésen kívül megemlítendők a sziklába vágott CISZTERNÁk, a helyenként több ezer tonna kő kitermelését igénylő óriási aknák, melyeken keresztül ostrom idején megközelíthették a forrást, a hasonló célt szolgáló alagutak (ld. SILÓAH-FELIRAT), a sziklába vágott SÍRok.
Építőipar. Erről legtöbbet a TEMPLOM építéséről szóló leírásban olvashatunk, valamint a tatarozások említésénél (pl. 2Krón 34,11). Nem értesülünk a védművek, paloták, zsinagógák tervezőiről, építésvezetőiről. Az építőmester szóval csak egy ÚSZ-i hasonlatban találkozunk (1Kor 3,10). Isten építi Dávid trónját (Zsolt 89,5), a fogság után ő Júda városainak és Jeruzsálemnek a felépítője (69,36; 147,2), a gyülekezet Krisztusban épül (Kol 2,7). (Ld. ÉPÍTÉSZET)
ÁCS volt Jézus apja (Mt 13,55), valószínűleg ő maga is (Mk 6,3). A mi fogalmaink szerint ez többféle mesterség gyűjtőfogalma. Ács építette a házak faszerkezetét, a tetőt, készítette az ajtókat, ablakokat, lépcsőket, továbbá a bútorzatot, a ládákat, az ekét, jármot, cséplőszánkát - szinte mindent, ami fából készült (2Sám 24,22; Ézs 28,27k).
Kérdés, ki csinálta a faborítás faragványait (1Kir 6,18), az értékes bútorok intarziáit, elefántcsont berakásait, volt-e mesterségének külön neve. Az írnokok nyilván maguk hegyezték írónádjukat, valószínűleg tintájukat is maguk készítették. Papirusznád a Hule-tó környékén is termett, nem szorultak behozatalra, de nem értesülünk sem papirusz, sem pergamen előállításáról.
Az ÚSZ idején a rabbik ingyen tanítottak, mesterségükből éltek. Pál apostol sátorkészítő volt (ApCsel 18,3).
CP
