Nyíl
Nyíl Fából vagy nádból készített, többnyire bronzból vagy állati csontból készült heggyel ellátott vessző, amelyet a megfeszített ÍJból lőttek ki. Használtak tüzes nyilakat is, amelyeknek átlyukasztott hegyébe kenderkócot fűztek, amelyet előbb olajba vagy szurokba mártottak, majd meggyújtották (Zsolt 7,14; Ézs 50,11; Ef 6,16). A nyíl elsősorban támadófegyver volt (2Kir 9,24), de használták jeladásra (1Sám 20,20kk) és jóslásra is (Ez 21,26). Többször előforduló kifejezés a »hegyes« (pl. Zsolt 45,6) és az »éles« nyíl (pl. Ézs 5,28).
A nyílnak szerepe van a képes beszédben is. Így használatos a gonosz, támadó szándék kifejezésére (Zsolt 7,14; 11,2; 57,5; 64,4). Ilyen értelemben használja az Ef 6,16 is. A hamis, gonosz beszéd kifejezésére is használatos (Zsolt 64,4; Péld 25,18; Jer 9,7). A nyíl a hatalom és az erő jelképe (5Móz 32,23; Zsolt 45,6; Ézs 5,28). Kifejezheti a nyíl Isten ítéletét (Jób 6,4; 34,6; Zsolt 38,3; Ézs 5,28; 7,24; JSir 3,12), de szabadítását is (4Móz 24,8; 2Kir 13,16; 19,32; Zsolt 91,5). Isten hegyes nyíllá tette a prófétát (Ézs 49,2). Istennel kapcsolatban használatos a kifejezés VILLÁM értelemben is.
