Pszeudepigráfus iratok

Teljes szövegű keresés

Pszeudepigráfus iratok 1. Ezen a néven tartjuk számon azokat az ÓSZ-hez kapcsolódó, kései zsidó vagy korai keresztyén írásokat, amelyek sem a h. KÁNONba, sem a LXX-ba nem kerültek bele. Afféle vallásos népkönyvek voltak ezek, amelyek régi hithősökről szóló legendákat vagy utólag nekik tulajdonított próféciákat tartalmaztak. A »pszeudepigráfus« elnevezés azt fejezi ki, hogy e művek címfelirata hamis (g. pszeudosz = hazugság; epigraphe = felirat); a címekre rácáfol az illető könyvek eszmevilága és szókészlete s nem utolsósorban megjelenésük ideje is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szóban forgó iratokra a »pszeudepigráfus« jelzőt csak protestáns (és zsidó) szerzők használják terminus technicusként, megkülönböztetésül a h. kánonból kimaradt, de a LXX-ba fölvett APOKRIFUS IRATOKtól. A »pszeudepigráfus« iratokat a r. kat. irodalom »apokrifusok«-nak hívja, a protestánsok által »apokrifus«-nak hívott iratokat pedig »deuterokanonikus iratok«-nak.
2. Az eddig ismert pszeudepigráfus iratok ábécérendben a következők: Ábrahám apokalipszise, Ábrahám testamentuma, Ádám és Éva élete, Ádámról szóló egyéb történetek, Ádám testamentuma, Ariszteász levele, Ascensio Jesaiae, Assumptio Mosis, Bárúk apokalipszisei, Énók könyve(i), Ezékiel apokalipszise, Ezsdrás apokalipszise (ami nem ugyanaz, mint) Ezsdrás negyedik könyve, Illés apokalipszise, Jannész és Jambrész, Jób testamentuma, József és Ászenat, Jubileumok könyve, a Makkabeusok negyedik könyve, Mózes apokalipszise (= Ádám és Éva élete), Mózes testamentuma (= Jubileumok könyve vagy Assumptio Mosis?), Prológus Jézus Sirák könyvéhez, Prológus a Siralmak könyvéhez, a Rékábiták története, Salamon ódái, Salamon testamentuma, Salamon zsoltárai, a 151. zsoltár, a Szibillinák, a Tizenkét pátriárka testamentuma, Toldalék Jób könyvéhez, Zofóniás apokalipszise. A QUMRÁNi iratok közül ide sorolható még Amrám testamentuma, Józsué próféta zsoltárai és Nabonid imádsága, valamint egy Genezis- és egy Deuteronomium-parafrázis. Igen valószínű, hogy a közel-keleti ásatások során további, eddig ismeretlen pszeudepigráfus iratok fognak még előkerülni.
3. A keletkezési idő és a szerzőség kérdésében a hamis címfeliratok nem szolgálhatnak támpontul. Tartalmi és formai jegyek alapján ma e műveket a Kr. e. és u. első századokra keltezik (Kr. e. 250-Kr. u. 250). A valóságos szerzők közül egyet sem ismerünk, de a pszeudonimitás okát valószínűleg igen. A Makkabeusok 1. könyvéből ugyanis tudomásunk van arról, hogy az izráeli prófétaságot a perzsa korral lezártnak tartották (1Makk 4,46; 9,27; 14,41). Az ezután írt műveknek tehát csak úgy lehetett prófétai tekintélyt kölcsönözni, ha valamelyik régi próféta neve alatt adták ki őket, mintha annak elkallódott, illetve »fiókban maradt« műveit jelentetnék meg. Magukból a művekből annyit lehet nagy valószínűséggel megállapítani, hogy a szerzők - néhány kivételtől eltekintve - palesztinai zsidók voltak (elsősorban farizeusok és esszénusok), s csak egy-két irat származhat az alexandriai, hellénista zsidóság köréből (Ariszteász levele, a Makkabeusok 4. könyve és a Szibillinák egy része). Az első keresztyén nemzedékek csaknem valamennyi iratot ismerték, és kisebb-nagyobb átdolgozással használták is. Eredeti keresztyén (zsidókeresztyén!) alkotásnak csupán Salamon ódáit és Ezsdrás apokalipszisét lehet tekinteni.
4. Mondanivaló és ábrázolásmód. Az Alexandriában keletkezett iratok a hellén világ szavaival és fogalmaival a zsidóság vallási és kulturális értékeit kívánták bemutatni (olykor nem csekély túlzással), nyilvánvaló missziói szándékkal. A Palesztinában keletkezett iratok az élethalálharcukat vívó, törvényhű zsidókat kívánták erősíteni régi hithősök példájával és bátorító próféciákkal - mint a kánonikus DÁNIEL KÖNYVE. Ami a múltból vett példákat illeti, a pszeudepigráfus irodalom nem a történeti hitelességre, hanem a minél megragadóbb ábrázolásmódra törekedett. Ezért igen nagy szabadsággal kezelték a történelmi és földrajzi adatokat, hőseiket pedig emberfelettivé nagyították. Ami azután a próféciákat illeti, valamennyien az APOKALIPTIKA jegyében fogantak. Jellemzi őket bizonyos sejtelmesség; az asztronómia, a láthatatlan világ, az ősidők és a végidők titkainak feszegetése (e pontokon a B »kiegészítése« és »kiigazítása«); továbbá a sarkított, fekete-fehér jellemábrázolás és a determinista történelemszemlélet. Vallják, hogy az egész történelem a világosság és a sötétség erőinek Istentől irányított harca. Isten tereli a világot előre meghatározott korszakokon át a végső cél felé. E végső cél az Isten országa, a maga végérvényes igazságával. Ezt a Messiás eljövetele vezeti be, ami közvetlenül a jelenlegi világkorszak után várható. Boldog, aki megéri a Messiás napját! De nem maradnak reménység nélkül azok az igazak sem, akik közben elhunynak: örök életük van a láthatatlan világban, a visszaállított Édenben vagy a csillagokban. S mindezt Isten már régen kijelentette az övéinek: a pátriárkáknak, Mózesnek vagy a prófétáknak. Méltán rettegnek hát az istentelenek, de az igazaknak semmi okuk nincs a félelemre.
5. A pszeudepigráfus iratok értékelése koronként változott. Érthető módon nagy volt a népszerűségük a zsidó, majd a keresztyén vértanúk korában. (Ezek valószínűleg nem is tartották őket pszeudepigráfusoknak.) A kánon lezárói, Isten Lelkétől vezettetve, kívül rekesztették őket a normatív könyvek körén. Ám mint ajánlott vagy megtűrt olvasmányok még nagyon sokáig éltek a nép körében. Legtovább azokban az egyházakban, amelyek a mohamedán hódítás miatt elszakadtak a keresztyénség zömétől, mint a koptok, szírek, etiópok, grúzok vagy örmények. Igen sok pszeudepigráfus irat csak ezeknek a keleti keresztyén egyházaknak a nyelvén maradt fenn.
Az általános irodalomtörténet úgy tartja számon ezeket az iratokat, mint egy válságos korszak jellegzetes alkotásait, amelyek a sémita, a hellén és az iráni kultúra ütközőpontjában keletkeztek, s amelyek nagy hatással voltak a későbbi korok képzőművészetére, irodalmára és vallásbölcseletére. Mi elsősorban az ÚSZ-i kortörténet értékes forrásanyagát becsüljük bennük. Ezek az iratok hidalják át az Ó- és az ÚSZ közötti szakadékot. Bennük követhetjük nyomon sok olyan ÚSZ-i kép és fogalom kifejlődését, amelyek az ÓSZ-ben egyáltalán nem, vagy csak csírájukban találhatók meg (pl. Isten szentjei és választottjai, menny és pokol, démoni világ, a Messiás öröktől fogva való létezése a láthatatlan világban, a messiási kor vajúdási kínjai, az utolsó idők szorongattatásai, végítélet, gyehenna, tűz tava, élők könyve, új ég, új föld, kristálypalota, mennyei Paradicsom). A pszeudepigráfus iratokban találhatjuk meg az ÚSZ számos »hontalan« idézetének és hivatkozásának a forrását (pl. 2Tim 3,8; Júd 9, illetve 1Kor 2,9; 10,4; Zsid 11,4). Egyáltalán: belőlük ismerhetjük meg azt a gondolkodásmódot és eszmevilágot, amelyben Jézus kortársai éltek, s amelynek közhasználatú szavaival és képeivel mondta el Jézus a maga sajátos üzenetét.
HI

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages