Salamon

Teljes szövegű keresés

Salamon 1. Neve, származása. Dávidnak Betsabétól született fia s utóda az egységes Izráel trónján. Az 1Krón 22,9 szerint a Salamon (h. sölómó) nevet Isten adta neki még születése előtt, azzal az ígérettel, hogy a nyugalom embere lesz, uralkodása idején Izráel békében és nyugalomban él. S azért éppen ez a gyermek kapta a Salamon nevet (a h. sálóm-ból, ami békességet jelent), mert születése Dávidnak és Betsabénak is azt hirdette, hogy Isten megbocsátotta bűnüket, megbékélt velük. Dávid a gyermek nevelését Nátán prófétára bízta, aki az Úr akaratából Jedidjának (h. jödidjáh) nevezte el, ami azt jelenti: az Úr kedveltje/kegyeltje. Salamon Kr. e. 990 körül született. Húszéves lehetett, amikor trónra került, s 40 évig uralkodott (Kr. e. 970-931, 2Sám 12,24k; 1Kir 11,42).
2. Trónöröklése. Dávid trónöröklése körül sokáig, szinte az utolsó percig, bizonytalanság uralkodott. Dávid megígérte Betsabénak, Salamon lesz az utóda a trónon, de ezt nem hozta nyilvánosságra, csak néhány nagyon bizalmas embere (Nátán, Cádók és Benájá) tudott róla. Ez a titoktartás részben Salamon biztonságát szolgálta, részben Dávid bizonytalanságát jelezte, hogy valóban annak a gyermeknek adta-e a Salamon nevet, akit az Úr kiválasztott. Az elsőszülöttségi jogrend szerint sem lehetett Salamonnak jogigénye a trónra. Salamon csak a régi, karizmatikus alapon emelhetett volna igényt a trónra, nevezetesen, hogy ő Jahve választottja. De ennek az elismertetése sem ment volna nehézségek nélkül az elsőszülöttségi jogrenddel szemben. Salamon útját tragikus események egyengették a trónra. Ammónt, a trón elsőszámú várományosát Absolon meggyilkoltatta a húgát ért sérelem miatt (2Sám 13,20kk). Az apja ellen lázadó Absolont Jóáb kíméletlenül megölte (2Sám 18,14). Amikor Dávid nagyon öreg lett, Adónijjá, Absolon öccse tört a trónra. Amikor Adónijjá nagy lakomát rendezett a Rógel-forrás mellett (1Kir l,5kk), Nátán elérkezettnek látta az időt, amikor késedelem nélkül cselekedni kell. Betsabéval együtt emlékeztette Dávidot ígéretére, s rávette, hogy azonnal tegye utódjává Salamont. Dávid engedett a kérésnek, s megparancsolta, hogy kenjék királlyá Salamont, s ültessék a trónra (1Kir 1,1kk). Salamon megkegyelmezett Adónijjának (1Kir 1,50kk), de amikor a sunemi Abiságot feleségül kérte, ami azt jelentette, hogy nem mondott le a trónról, Benájával megölette (1Kir 2,13kk). Hasonló sors érte az Abnér és Amászá miatti vérbosszú címén Jóábot is, aki Adónijját támogatta (1Kir 2,28kk). Ebjátár papot pedig Anátótba száműzte (1Kir 2,26kk). Ebjátár helyett Cádók lett a főpap, Jóáb helyett pedig Benájá lett a hadsereg paráncsnoka (1Kir 2,35). Ezzel a trónöröklés kérdése eldőlt, Salamon trónja megszilárdult.
3. Birodalma. Dávid uralkodása idején Izráel palesztinai nagyhatalom lett. Az a birodalom, amit Dávid örökségként Salamonra hagyott, nyugaton a Földközi-tengerig, északon az Orontész folyóig, keleten az Eufráteszig, délen Egyiptom határáig terjedt (vö. 2Sám 8; 1Kir 5,1). Az utódra a birodalom megtartása, belső építése várt. Salamonnak ez csak részben sikerült. Ahol igazi veszedelmek jelentkeztek, ott engedményekre kényszerült. Nyugaton a filiszteusok Dávidtól döntő vereséget szenvedtek. Ha néha emelgették is a fejüket, veszedelmet nem jelentettek. Délen Egyiptom hatalma mélypontján volt. Salamon a birodalma biztonságát azzal is megerősítette, hogy a fáraó lányát feleségül vette (1Kir 7,8). Ez részben jelzi, milyen súlya volt a dávidi birodalomnak, hiszen a fáraók még a mitanni és hettita királyoknak is vonakodtak feleségül adni leányukat. Másfelől ez a házasság az egyiptomi birodalom gyengeségét is jelzi. Kérdés ugyanis, hogy egy hatalma teljében lévő fáraó is megtette volna ezt. Keleten az asszírok leverték Babilóniát, s a Kétfolyamközt egészen az Eufrátesz felső folyásáig meghódították. De Asszíria csak kétszáz év múlva lett az ókori kelet világbirodalmává. Északon az arámok kis államokban éltek, s főleg kelet felé igyekeztek terjeszkedni. A hatalomért vívott harcban ők voltak Izráel igazi vetélytársai. Damaszkuszban Rezón, Eljádá fia megvetette a lábát, s Arám királya lett. A B tömör tudósítása szerint Rezón megvetette Izráelt, és nagy veszedelmet jelentett. Salamon tehát elveszítette az uralmat az arámok felett. Komoly nehézségei támadtak Edómmal is, amely nehezen nyugodott bele szabadsága, függetlensége elvesztésébe. Már Dávid idejében is fellázadtak, aminek véres megtorlás lett a következménye. Akkor menekült Hadád Egyiptomba, akit a fáraó kegyeibe fogadott. Dávid halála után Hadád hazatért Edómba. S bár Edóm továbbra is Izráel fennhatósága alatt maradt, különben Salamon nem vihette volna végbe ecjón-geberi vállalkozásait, s nem tarthatta volna fenn kapcsolatait az arábiai karaván-kereskedelemmel, de a bilincsek lazultak. Valószínű, hogy Edóm egyes, főleg nehezen megközelíthető területei felett Salamon elveszítette az uralmat (1Kir 11,14kk). Dávid bizonyára nem tett volna ilyen engedményeket sem az arámoknak, sem Edómnak. Ezeken kívül Salamon, pénzügyi nehézségek miatt, húsz galileai várost is eladott Hírámnak, Tírusz királyának. Salamon uralkodása alatt a birodalom csupán Gézerrel növekedett, amit a fáraó adott nászajándékul (1Kir 9,16k). Belső veszedelem is támadt. Jeroboám, az efrátai Nebát fia, fellázadt, s ezzel megjelent az északi tíz törzs elszakadásának a veszélye. Jeroboám Egyiptomba menekült Salamon bosszúja elől. A birodalom belső egységét sikerült megőrizni. De már csak idő kérdése volt az ország kettészakadása, amit Ahijjá próféta meghirdetett (1Kir 11,26kk). Salamon tehát csak nagyvonalakban tudta megtartani a birodalmat, s elvetette azt a magot, ami magában rejtette a birodalom széthullását.
4. Uralkodása. Salamon erőskezű, belső ellenfeleivel kíméletlenül leszámoló, rendkívüli képességekkel megáldott, igen tevékeny uralkodó volt. Megszervezte az ország közigazgatását. Izráelt (az északi tíz törzs), s a meghódított területeket tizenkét tartományra, kerületre osztotta fel. Minden tartomány élén egy-egy helytartó állt. Minden kerület egy-egy hónapon át köteles volt élelemmel ellátni a királyt és udvartartását, valamint az állandó hadsereget élelemmel és takarmánnyal (1Kir 4,7k; 5,2-8). Gyakorlati oldalról nézve ez a közigazgatási rend bölcs és hasznos dolog volt. Másfelől súlyos feszültségek forrásává is lett. A beosztás nem volt tekintettel a törzsi határokra, s lazította a törzsek kapcsolatát. Egy-egy tartományhoz adott esetben izráeli és meghódított területek is tartoztak. Júdára nem terjedt ki a besorolás. Az északi törzsek joggal sérelmezhették, hogy Salamon Júdát föléjük helyezte, viszont a meghódított népekkel meg - legalábbis részben - egyenlővé tette őket. Ez a magyarázata annak, hogy Salamon halála után csak az északi törzsek kérik a terhek csökkentését, s amikor nem kapják meg, elszakadnak.
Salamon, az ókori nagy királyok mintájára, rendkívül fényűző udvartartást rendezett be. Nagy, színarannyal bevont, elefántcsont trónt csináltatott, amihez hat lépcsőn lehetett feljutni. A lépcsők két oldalán hat-hat oroszlánalak állt, s a trón két oldalán is volt egy-egy oroszlánalak. A B-i tudósítás szerint egyetlen országban sem csináltak ilyen trónt. Sába királynőjének még a lélegzete is elállt, amikor meglátta Salamon udvartartását, az ételeket, a felszolgálókat, a pohárnokokat (1Kir 10,4kk.18k).
Folytatta a hadseregnek Saul, s főleg Dávid által elkezdett átszervezését, átalakítását. Dávid tizenkét hadoszlopot szervezett, amelyek havonkénti váltással teljesítettek szolgálatot. Egy-egy hadoszlop huszonnégyezer főből állt. Salamon az állandó hadsereget fejlesztette és tökéletesítette, a kor színvonalának megfelelően. Dávid még megsemmisítette a zsákmányolt harci kocsikat és lovakat (2Sám 8,4), Salamonnak pedig négyezer harci kocsija volt, a hozzávaló lovakkal meg tizenkétezer lovasa. Ez a nagy erőt képviselő, könnyen mozgatható, állandó hadsereg biztosította a birodalom biztonságát. Ellátása, mint már említettük, a kerületek feladata volt, ami igen nagy terhet jelentett.
Salamon nagyon sokat építkezett. Legnevezetesebb építkezése a templom (ld. SALAMON TEMPLOMA) és a királyi palota. A templom építése hét, a palotáé pedig tizenhárom esztendeig tartott (1Kir 6,38; 7,1). A fáraó lányának külön palotát építtetett (1Kir 7,8). Megépítette Millót, bővítette Jeruzsálemet és új várfallal vette körül (1Kir 9,15). Számos várost újjáépített (Hácór, Megiddó, Gézer, Alsó-Béthórón, Tadmór). Raktárvárosok, harci kocsik városai, lovasok városai épültek a hadsereg számára. Megépített mindent, amit csak jónak látott (1Kir 9,19kk). A sok építkezést az őslakók kényszermunkában végezték (1Kir 9,20kk).
Uralkodási módszeréhez tartoztak a politikai házasságok is, amelyekkel részint a szomszédos, részint a leigázott népekkel igyekezett a jó kapcsolatokat ápolni, s így birodalma biztonságát erősíteni (1Kir 11,1kk). De ezek a házasságok végül is nem javára, hanem veszedelmére váltak a birodalomnak is, meg Salamonnak is. A király kultuszhelyeket, templomokat, oltárokat épített az idegen feleségei bálványisteneinek, sőt maga is áldozott a bálványoknak. Mindezekkel haragra ingerelte az Urat, s birodalma és házanépe vesztét okozta.
5. Gazdagsága. A B-i tudósítások nagy elismeréssel beszélnek Salamon rendkívüli gazdagságáról. Évente hatszázhatvanhat talentum arany folyt be kincstárába. Ezüst annyi volt, mint a kő, cédrus pedig mint a vadfügefa az alföldön (1Kir 10,14; 2Krón 9,27). A mesés gazdagság sokféle csatornán át áradt az országba, Salamon pénztárába: a meghódított népek adói, a tartományok adói, vámok, rengeteg ajándék, a rézbányák, a hajó-kereskedelem, a közvetítő kereskedelem jövedelme (1Kir 10,14k.23kk; 2Krón 9,13k.22kk). De még ez a nagy gazdagság sem volt elég a fényűzés és a sok építkezés fedezésére. A nagy gazdagság fényes takarója volt az egyszerű köznép sok terhének és növekvő elégedetlenségének.
6. Bölcsessége. Salamon mind a birodalom határain belül, mind a határain túl híres volt bölcsességéről. Sába királynője azért látogatta meg, hogy találós kérdéseivel próbára tegye, de Salamon minden kérdésére megfelelt (1Kir 10,1kk). Minden érdekelte. Háromezer példabeszédet mondott, és ezeröt éneket szerzett. Beszélt a füvekről és fákról, állatokról és madarakról, csúszómászókról és halakról (1Kir 5,11kk). Az Énekek, a Péld és a Zsolt egy részét megőrizte bölcs mondásainak és énekeinek. Lehetséges, hogy a Préd is tőle származik. A B Salamon bölcsességének a forrásáról is tudósít. Amikor uralkodása kezdetén megjelent neki Isten Gibeonban, bölcsességet kért, és megkapta (1Kir 3,3kk).
7. Az Ige mérlegén. Salamon királyságát Isten ígéretei vették körül (2Sám 7,12kk; 1Krón 17,11kk). A prófétai történeti mű írója szerint Salamon szerette az Urat (1Kir 3,3), de a szíve nem volt teljesen az Istené (1Kir 11,4). Sokat tett az Úrért, ragyogó templomot épített Jeruzsálemben, de a bálványoknak is épített templomokat, és a szíve azokhoz is odafordult. Rendkívüli bölcsessége volt, de a minden bölcsesség forrása: »A bölcsességnek kezdete, az Úrnak félelme« elhalványult lelkében. Vannak, akik a Prédikátor könyvét az öreg Salamon megtérése jelének tekintik. Tény, hogy a B, bár nevét többször említi, nem beszél róla híre, neve, dicsőségéhez mérten. Az Isten szíve szerint való király mintaképe Dávid maradt.
NA

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages