Szánt
Szánt A szántás a MEZŐGAZDASÁGi élet szerves tartozéka. Ez a földművelés kezdete, első lépcsőfoka, amikor a parlagon heverő földet felszántják (Hós 10,12). Szántóföld ott jött létre, ahol ezt a műveletet rendszeresen, évről évre elvégezték. A szántás rendszerint ősszel történt (Péld 20,4), a magot vethették a felszántott földbe vagy barázdába, és utána elboronálták (Ézs 28,24kk). A szántás nehéz munkáját megkönnyítette a vaseke (1Sám 13,20) használata, amit igába fogott ökrök vagy szamarak húztak (Ézs 30,24; Jób 1,14; Ám 6,12; 1Kir 19,19). A szántás munkálatát Isten törvényei is szabályozták: a szántóföldet tilos volt véglegesen eladni, maximum egy bizonyos időre lehetett zálogba adni (3Móz 25,23kk), tilos volt az állandó művelés, a 7. évben, az ún. szombatévben (vö. IDŐSZÁMÍTÁS) felszántatlanul kellett hagyni (3Móz 25,2k). Ugyanabba a földbe tilos volt kétféle magot vetni (3Móz 19,19), ill. nem volt szabad az ökröt és a szamarat egy igába fogni és úgy szántani (5Móz 22,10), talán a különböző teherbírásuk miatt. Ézsaiás megítélése szerint (Ézs 28,23-29) Isten tanítja meg az embert a földműves munkára, az Ő bölcs tanácsa és útmutatása alapján mérlegeli a szántóvető, hogy mit hogyan és hova vessen. A szántás nem csak fizikailag nehéz munka, hanem szükséges, hogy a szántó jó szemmel lássa meg, hogy a talaj milyen lehetőséget kínál, és milyen talajmunkálatokkal tudja a legbővebb termést kihozni abból. Kegyességi életének az is fokmérője, hogy ebben kéri és követi-e Isten tanácsát, vagy inkább a TERMÉKENYSÉGI KULTUSZ isteneitől várja a segítséget. Aki azonban Isten tanácsát megfogadva szánt, az reménységgel szántson (1Kor 9,10). Sámuel a nép figyelmébe ajánlja, hogy ha királyt választ, az a népe fiaival fogja szántóföldjeit felszántatni (1Sám 8,12). Ókori hadiszokás szerint a lerombolt ellenséges várost a földdel egyenlővé tették és beszántották (Mik 3,12; Jer 26,18).
Átvitt értelemben is van szó szántásról, amikor valaki hamisságot, bűnöset szánt (Jób 4,8; Hós 10,13). Új szántóföldet szántani (Hós 10,12) jelenti, hogy új, tiszta életet kezdeni. Júda szántani, Jákób boronálni fog (Hós 10,11) arra utal, hogy a szántás fizikailag nehéz munka, amitől Isten eddig megkímélte népét, de büntetésként ezt fogják végezni, azaz az eddigi jólétnek és könnyű életnek vége. Jelképezi a személyes szenvedést is (Zsolt 129,3).
SzL
